Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 17 (15. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
1282 Ezért vezettük be idén július 1jén az új családi segélyezési rendszert, amelyik azt mondja ki, hogy azokban a családokban, ahol nincsen munkakereset, egyrészt legyen érdek a munkaerőpiac irányába elmozdulni, magyarán, munkát vállalni, és m egszakítani azt az ördögi kört, amelyik ördögi körben a segélyre alapozó családi élet egymásra öröklődik, a szegénység, a mélyszegénység egymásból következik. Tehát tegyük érdekké a támogatásokkal is azt, hogy induljanak el a rizikósabb, ámde magasabb telj esítményt igénylő, a közösségnek is magasabb teljesítményt beszállító munkaerőpiac irányába, ahol természetesen ezekből a jövedelmekből a családok jobban megélhetnek. Ez a családi támogatási rendszer tehát arra ösztönöz, hogy kitörjenek a biztos, ámde alac sony színvonalú, szociális típusú támogatásokból, és elinduljanak munkát keresni, a saját teljesítményükből boldogulni a családok. Ez a támogatási rendszer július 1jétől életbe lépett, amelyik azt mondja ki, hogy egy minimálisan elvárható szintig a nem mu nkajövedelmekből szerzett jövedelmeket egészítsük ki minden család számára, kvázi teremtsünk meg egy szociális minimumot, mert minden gyermek egyforma esélyt kell kapjon. Legalább azon a szinten teremtsük ezt meg, hogy ne sérüljenek már az indulás pillanat ában az esélyei. Nos, akiket védeni akarunk, azok éppen a nagycsaládosok, a kisgyermekes családok, a nyugdíjasok, akik kevésbé tudnak ehhez a versenyhez alkalmazkodni, és a fogyatékossággal élő vagy ilyeneket nevelő családok. Ezt tesszük akkor, amikor szük ségszerűen leépítjük az árkiegészítéseket, és engedjük a versenyfeltételeket olyan szférában is, ahol az ország nem tudja lehúzni a rolót, és nem tudja nem a világpiaci árakon kínálni a szolgáltatásokat; nos, akkor is őket, a családosokat és a magukra mara dt időseket akarjuk támogatni. Tudniuk kell, hogy éppen ezért a kiszámíthatóság okán kötöttünk hároméves megállapodást a minimálbérekre nézve (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , amely garanciát jelent arra, hogy aki még az al acsony bérért kínált munkát is elvállalja, jobban jár, és egy biztosabb, kiszámíthatóbb életet biztosíthat a családjának. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőt ársaim! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Boross Péter frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából: “Kényszerű döntések vagy totális reform?” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. BOROSS PÉTER (M DF) : Tisztelt Országgyűlés! Szó szerint is forró heteket éltünk és élünk át, és nem hiszem, hogy tartós reménykedés tölthet el bennünket akár átmeneti enyhülés ügyében is, már csak azért sem, mert a magyar parlamentarizmus másfél százados történetében is p éldátlan választási kampány után elérkezett a kényszerű igazság órája. Legyünk őszinték önmagunk és az ország közvéleménye előtt! Mindnyájan tudtuk, hogy a költségvetés terhelése messze túlnőtte a reálisnak tekinthető határokat. Azzal a veszéllyel is számo lnunk kellett, hogy a költségvetési hiány rázuhan az egész, jó közepesen teljesítő gazdaságra. Ne túlozzuk el a 4 százalék körüli növekedés jelentőségét! Tudtuk, de kevesen mondták. Volt olyan is, aki mondta, de irreális ígéreteket jelölt megoldásként. A k ölcsönös ígéretek verbális csatájában nem volt helye a józan realitásnak és a mértéktartó szavaknak. Most tehát a kormánynak cselekednie kellett. E cselekvési kényszer a költségvetési egyensúly helyreállítására irányulhatott volna csak, hiszen a folyamatok veszélyesen romlanak, nemzetközi elismertségünk a tét, és nyakunkon a konvergenciaprogram kötelme. Azon, hogy az adó, járulék
