Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 17 (15. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter:
1281 kultúrára fordított összeg is 400500 forinttal több lesz havonta. Ezek átlagos számok. A legnagyobb veszteséget azonban nem a kiadások növekedése, hanem a bevétel csökkenése jelenti: a munkavállalói járulék emelkedése, amely egy átlagbér esetén 4300 forinttal nő - vagyis ennyivel kevesebbet visz haza a dolgozó , és ez egy kétkeresős családban már 8600 forint körül lesz. Így együttesen a bevétel csökkenése, a kiadás növekedése több mint 14 ezer forin tot vesz el egy átlagos magyar családtól havonta. Ez a helyzet, azt hiszem, orvoslást kíván, valami ahhoz hasonló orvoslást, mint ami a polgári kormány idején történt: a lecsúszásban lévő családok további elszegényedésének megakadályozását, és ez a feladat a kormányra és a parlamentre vár. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány részéről megadom a szót Kiss Péter foglalkoztatási és szociális és munkaügyi mi niszter úrnak. Most lehet, hogy egy picit többet mondtam, miniszter úr - szociális és munkaügyi miniszter úrnak, elnézését kérem. Öné a szó. KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A zt gondolom, hogy ha felelősen analógiát keresünk a mostani intézkedések és a megelőző lépések között, akkor analógia részben valóban teremthető azzal a kilencvenes évek közepén meglépett bátor intézkedéssorral, amelyik is Magyarországot új esélyhez juttat ta. Ez a Bokroscsomag. Úgy hiszem, hogy ma Magyarországon a hozzáértő közvélemény előtt teljesen világos, hogy éppen az a kemény, ámde akkor szükségszerű lépéssor vezetett el odáig, hogy Magyarország képes volt 2004re odáig eljutni, hogy csatlakozhasson a fejlett Európához, hogy megragadhassa azt az esélyt, amely új középkeleteurópai szerepéből adódóan a családok és az itt élők számára a felzárkózás lehetőségét jelenti. Önök is tudják jól, hogy mindaz a változtatás, amelyik is az Orbánkormány idején vé gbement, a családok számára éppen a társadalmi különbségek növekedésével járt együtt. Az alsó tized és a felső tized közötti különbség sajnos abban az időszakban jelentősen növekedett: a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lettek. (13.10 ) Ebben az időszakban, sajnos éppen az ezredfordulóra a gazdasági növekedés lendülete is elkopott. Nem akarom úgy beállítani, mert igaztalan volna, hogy az csak az akkori kormányzati intézkedések, annak az elhibázott gazdaságpolitikának a következménye, am elyik a belső fogyasztás fűtésén keresztül kívánta fenntartani a gazdasági növekedést. Ténykérdés, hogy a nemzetközi gazdasági környezet is benne volt mindabban, hogy 2000re olyan nagy versenykihívással kellett szembenéznie Magyarországnak, amit Magyarors zág nem tudott állni, s a gazdasági növekedés lelassult, a foglalkoztatás bővülése megállt. Számos társadalmi problémának ez az ezredfordulót követő években oka lett. Nos, éppen ezen kellett fordítani az előző ciklusban, és ezen kell fordítani most úgy, ho gy ne csak egyedi beavatkozásokkal, hanem rendszerértékű változásokkal, reformokkal és fejlesztéssel is tudjunk válaszolni erre az óriási versenykihívásra. Mi most azt tesszük, mint amit a száz lépés során is tettünk, akkor apró lépésekkel, hogy többet kap jon az, aki rászoruló, és több terhet viseljen az a családok körében is, aki tehetős. Ezért alakítottuk át az adókedvezményre épülő családi támogatási rendszert, hogy ne azok kapják a többleteket, akik amúgy is jómódúak, hanem azok, akikhez el kell juttatn i a segítséget.
