Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 11 (14. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP):
1234 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita második szakaszában szereplő munkabizottsági álláspontok között a saját előterjesztésem is szerepel, ezért érzem úgy, hogy szinte kötelességem ennek az indoklá sa. Az iskolák színvonalának, működésének, minőségének, a teljesítményorientáltság érvényesítésének a szempontjait szerettük volna a törvénymódosításban érvényesíteni akkor, amikor az iskolák minőségirányítási programjá t is bevontuk az előterjesztendő szövegbe. Hisz itt arról van szó, hogy ha az országos mérési és értékelési eredmények alapján bizonyos iskolák teljesítménye egy meghatározott szint alá kerül, akkor valamit tennünk kell. Ez a bizonyos meghatározott szint n em egy abszolút minimum kell hogy legyen, hisz minden iskola a saját működéséhez mérten kell hogy definiálni tudja ezt a bizonyos minimumot, hiszen egy kistelepülési kisiskola és egy fővárosi gyakorlóiskola elvárásai között rendkívül nagy a szintkülönbség. Ezért úgy értelmeztük a törvénymódosításban az előírt minimumot, hogy differenciált minimumként írtuk le ezt, illetve javasoljuk bevenni a törvénymódosításba, hisz az iskolák esetében egy bizonyos szociális, szociokulturális tényező is belejátszik abba, h ogy melyik iskolától milyen teljesítmény várható el. Ez az úgynevezett iskolai hátrányindex határozza meg az elvárható minimumot, amit az országos mérések és értékelések esetében meg kell követelnünk az intézményektől. Ha az iskola a számára definiált mini mum alatti teljesítményt nyújt, akkor természetesen el kell járni annak érdekében, hogy a színvonalemelés garantált legyen. Az első lépés, hogy az iskola intézkedési tervet kell hogy kidolgozzon a problémák kiküszöbölésére, majd pedig ennek a végrehajtását ellenőrizni kell a következő szinten, az önkormányzat, illetve a fenntartó szintjén, és nyilvánvalóan, ha a korrigálás nem történik meg, akkor a törvényben foglalt előírások szerepelnek a TéTben, ezért a törvénysértés esete állhat fenn, azaz a korrekciót végre kell hajtani. Rendszerünkben ez az iskola esetében, a számára előírt differenciált minimum teljesítése követelményként fog előrelépni. Úgy gondoljuk, hogy ez a törvénymódosítási javaslat az iskolák által elkészített minőségirányítási programok aktiv izálását fogja majd maga után vonni. A minőségirányítási program nem más, mint egy értékelési rendszer, amely folyamatosan követi az intézmény működését. Ebben az értékelési rendszerben a legalapvetőbb dolog, hogy az iskola saját maga önértékeléssel tekint i át egy bizonyos perióduson belül, hogy milyen teljesítményt nyújtott. Ha az önértékelésben részt vesznek a pedagógusok, az elégedettségi vizsgálatokban szülők, gyerekek és az iskola fenntartója, akkor garancia mutatkozik arra, hogy a korrekciókban is ugy anilyen aktivitással fognak részt venni. A magyar közoktatás egyik értéke, hogy körülbelül nyolc évvel ezelőtt minőségirányítási programokat fogalmaztattak meg az iskolákkal. Ezeknek az aktív működtetése azonban oktatási rendszerünkben az előző időszakban kissé elsiklott. Újra be szeretnénk vonni ezt a minőségirányítási, értékelési rendszert az oktatás minőségének javításába, mivelhogy meglévő rendszerről van szó, értékelési gyakorlatot szereztek az iskolák, a törvénymódosítással tehát ezeknek a gyakorlatok nak az aktivizálását tűztük ki célul. Rendkívül fontosnak tartom, hogy minden iskola a saját előírt minimuma, a hátrányindexének viszonylatában jelenjen meg az országos mérés, értékelés szempontjából, és az iskola pedagógiai hozzáadott értéke, tehát a sajá t minimumának folyamatos javítása érdekében tegyen meg korrekciós lépéseket. Nemcsak hogy intézményfejlesztési programot dolgozzon ki, hanem ennek hatását a későbbiekben ellenőrizzék is.
