Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 10 (13. szám) - Szijjártó Péter (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Nagy a baj” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1150 Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nyilvánvalóan ön is emlékezik arra, hogy amikor a választási kampányban arról beszéltünk, hogy önök tandíj bevezetését tervezik a választások után, akko r ön és kollégái is szinte személyes sértésnek vették mindezt, kikérték maguknak, és tagadták azt, hogy bármifajta tandíj bevezetésére készülnének a választások után. Erre vonatkozólag magas rangú kormányzati tisztségviselők tettek teljesen egyértelmű nyil atkozatokat, tagadván bármifajta tandíj bevezetésének tervét. Ehhez képest most ott tartunk, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ön fiatalok előtt beszélve bejelentette azt, hogy mindenkinek fizetnie kell a felsőoktatásban. Talán szellemesnek lehet nevezni az t az SMSezőt, aki úgy vélte, hogy az ön népszerűsége Sopronban Cristiano Ronaldo manchesteri népszerűségéhez hasonlított a hétvégén. Abban is valószínűleg egyetértünk, tisztelt miniszterelnök úr, hogy a társadalmi szolidaritásnak egy meglehetősen komoly f okmérője az, hogy - függetlenül a családok anyagi helyzetétől - az oktatási rendszer nyílt. Önök most a tandíj bevezetésével megannyi fiatalt fognak kizárni a felsőoktatás rendszeréből, hiszen azok a fiatalok, akiknek a családja és a család anyagi lehetősé gei nem teszik lehetővé, bizony meg fogják gondolni, hogy egy tanárdiploma megszerzéséért évente 105 ezer forintot tandíjként kifizesseneke. Miniszterelnök Úr! Tehát a kérdésem a következő: miért verték át a fiatalokat a választási kampányban? Miért enged te, hogy az ön kormányának tagjai egyértelműen tagadják a tandíj bevezetésének tervét? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És ezek után ön miért jelentette be azt, hogy mégiscsak tandíjat kívánnak bevezetni a felsőoktatásban? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A kérdésre Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr válaszol. Öné a szó, miniszterelnök úr. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A magyar felsőoktatásban részt vevő hallgatóknak körülbelül a fele az ingyenesnek mondott állami felsőoktatásban vesz részt, a másik fele pedig költségtérítésben vesz részt. Ráadásul az, hogy ki hova kerül, lényegében független attól, hogy kinek milyen az egyetemi, főiskolai teljesítménye, 18 éves korban a felvételikor ez eldől, és innentől kezdve két, egymástól függetlenül működő rendszer alkotja a felsőoktatást. Ráadásul azt is látjuk, hogy azok mennek a fizetős felsőoktatásba, akik 18 éves korukig már a nnyi hátrányt összeszednek, hogy bizony a felvételi nagyon sok esetben nem lesz elegendően jó. Kik ezek a gyerekek? Az alsó középosztálybeli, nehezebb sorban lévő családok gyermekei. Ha összehasonlítjuk a fizetős iskolákban hallgatók családi hátterét az or szág legjobb állami egyetemein járó hallgatók családi hátterével, azt látjuk, hogy az egyikben elvétve találunk segédmunkást, a másikban pedig rendkívül sok az alkalmazottnak, szakmunkásnak a gyermeke. Bizony épp a legnehezebb helyzetben lévő gyermekek azo k, akik ma fizetnek, nincsen út az állami felsőoktatás felé. Azt gondoljuk, hogy elsősorban arról szól ez a dolog, hogy összenyitni a két oktatási rendszert, arról szól, hogy a legjobbak számára a mainál még jobb feltétel legyen, arról szól, hogy aki jól t anul, az nemcsak hogy nem rosszul jár, hanem jobban jár, hiszen a tandíj ott marad a felsőoktatási intézménynél, és a hallgatók fele számára abból ösztöndíj lesz, sőt aki szociálisan rászorul, miután az állam ösztöndíjkerete kifejezetten szociális célra ju t, aki rászorul, és legjobban tanul, az több tízezer forinttal tud jobban járni, mint ma.
