Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - Az európai szövetkezetről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1043 a tagok szükségleteinek kielégítése, a tagok gazdasági és társadalmi tevékenységének fejlesztése, de úgy, hogy abból a tagoknak kölcsönösen előnye származzék, a tagok mindegyike abból részvétele arányában profitáljon, az ellenőrzés a tagokra hárul egyenlő mértékben. De itt az MSZPs képviselőtársam figyelmét fel szeretném hívni egy kitételre, hogy az irányelv megengedi a súlyozott szavazást is. Annak és az egésznek a lényege, hogy a szavazás tükrözze az egyes tagok valós közreműködését, hogy alapvető a kölcsönök és a részvénytőke korlátolt kamattal t erhelhetőségének a biztosítása, hogy a nyereséget az üzleti tevékenység szerint kell felosztani, vagy vissza kell tartani a tagok szükségleteinek kielégítése érdekében, hogy a tagság mesterségesen nem korlátozható, és hogy felszámolás esetén a nettó eszköz öket és tartalékokat a pártatlan felosztás elve szerint kell felosztani, azaz egy másik, hasonló célok teljesítésére vagy általános érdekeket szolgáló szövetkezeti szerv rendelkezésére kell bocsátani. Azért időztem és részleteztem ennyire ezeket a rendkívü l fontos és méltányosságra méltó szempontokat, mert ezek a Kereszténydemokrata Néppárt programjában, alapelveiben is kiemelt helyet kaptak, és ezek megítélésünk szerint a kis- és közepes vállalkozások együttműködését és piaci helyzetének javítását is előse gíthetik, illetve a nemzetközi munkamegosztásban a tagvásárlók részére kiemelkedő minőségű szolgáltatásokat biztosítják. Akkor joggal vetődik fel most a kérdés, hogy hogyan is állunk ezzel a javaslattal, minden elfogadhatóe számunkra, egyértelmű, világos és könnyen kezelhető is, mert sajnos ezen a téren már ilyen szép elveket nehéz felsorolni. Azt hiszem, több probléma is van ezzel a javaslattal, amellyel most szembesülnünk kell, és amelynek majd a feloldásában tevékenyen mindkét oldalnak részt kell vállal nia. Mi a problémája? Az egyik probléma az, amit Vitányi képviselőtársam már jelzett, hogy rosszkor érkezett. Rosszkor érkezett, hiszen néhány hónappal ezelőtt, a választásokat megelőző parlamenti ciklus során tárgyaltuk a hazai szövetkezeti törvényt. Úgy gondolom, 2003 óta lett volna a jogharmonizáció lépései közepette arra lehetőség, hogy ezt a törvényt ahhoz illesztve, akár egy törvény keretében, akár amellett egy párhuzamos törvényként tárgyalhassuk. Azt gondolom, ez fontos lett volna. Ez csak a kisebb probléma. A nagyobb probléma az, amit itt már hallhattunk mindkét oldalról, hogy maga a javaslat nehezen érthető, a nyelvezete bürokratikus. Az eligazodást nem teszi egyértelműen lehetővé, és hogy legalább hét vagy nyolc másik törvényt is érint, amelyet ez zel kapcsolatban majd szabályozni, változtatni is szükséges, ezekből az a következtetés vonható le, hogy bizony mindazoknak, akik ezek alapján akarnak majd határokon átívelő szövetkezésbe fogni, a partner megkeresésének nehézségein, nemegyszer a nyelvi neh ézségeken túl számos problémájuk lehet. Bizonyára egyesek számára viszont ugyanakkor soha nem látott lehetőséget is jelentene, gondolok itt elsősorban az alapító okiratot megszervezőkre, megírókra és másokra is. El szeretném mondani, hogy ezzel a javaslatt al annak ellenére, hogy a téma, a gondolat, a szövetkezés módja részünkről feltétlen támogatandó, de ezek a hiányosságok, ezek a hibák, ezek az eligazodási lehetőségek mégis arra ösztökélnek bennünket, hogy most arra kérjem az államtitkár urat, vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogyan lehetne ezeket a hiányosságokat, ezeket a nyelvezeti problémákat átdolgozni. Volt már példa, akik itt régebben ülnek a parlament padsoraiban, megértünk már néhány olyan törvényjavaslatot - és én itt ösztökélném egy kicsit a kormánypárti képviselőtársaimat is , volt már olyan a történelemben, hogy akár egész fejezeteket átírtunk annak érdekében, hogy egy törvény egyértelmű, hatékonyabb és hasznosabb legyen. Tisztelettel ezt kezdeményezem az államtitkár úrnál is, gondolják vég ig, hogy hogyan, miként lehetne ebből valóban a szövetkezés, a határokon átnyúló társadalmi, emberi kapcsolatok
