Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - Az európai szövetkezetről szóló törvényjavaslat általános vitája - SZABADOS JÓZSEF, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZÉP BÉLA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1038 kérdésében. Egyértelmű, hogy a tisztelt Ház azért fordított ennyi időt erre a két törvényre, mer t mindenki úgy gondolta, hogy ezek a törvények a jövőnket alapozzák, a jövőnket határozzák meg. Bizonyos szempontból az érintett szereplők számára ugyanilyen új jövőt nyithat az a törvényjavaslat, ami most előttünk van. Szövetkezetekről, az európai szövetk ezetről szól ez a törvényjavaslat. Azért sajátos ez, mert a magyar közgondolkodásban a szövetkezés nem azt a rangot nyerte el, mint amit megérdemelt volna. Történelmünk legutóbbi ötven évében sokféle vélemény alakult ki a szövetkezésről. Szinte folyamatosa n ellenérzések és viták forrása volt a szövetkezés kérdése. Volt, hogy erőszakkal kívánták szervezni, majd amikor már jól működött és hasznot hozott, akkor a valóban jól működő szövetkezeteket verték szét, megállapíthatóan mind a két alkalommal politikai o kból. Ugyanakkor tágabb környezetünkben, Európában vannak más tapasztalatok is, amelyek a szövetkezés céljában, rendeltetésében, működésének alapvető jellemzőiben egészen mást, valóban hatékony működést mutatnak fel. Az európai tapasztalatok a szövetkezést fontos eszköznek tekintik a foglalkoztatáspolitika, a vidékfejlesztés, az agrárkörnyezetvédelem problémáinak megoldására, de jó néhány tagállamban a szövetkezetek az úgynevezett szociális gazdaság aktív szereplői, hasonlóan, mint az önsegélyező szervezet ek, alapítványok vagy egyesületek. Működésükben megjelennek a szolidaritás, a szociális kohézió, a felelősség, a demokrácia és a függetlenség mint alapértékek. A szövetkezeti mozgalom jelentős gazdasági erőként van jelen az Európai Unió legtöbb országában. Hollandiában, mint a mi múltbéli körülményeinkben, elsősorban a mezőgazdasági termelésben, de Franciaországban például a pénzügyibanki szolgáltatások területén jelentősek a szövetkezetek, míg sok országban a kiskereskedelem vagy akár az erdőgazdálkodás t erületén tapasztaljuk, hogy a szövetkezés nagyon komoly gazdasági erőket fog össze. (19.00) De sajátos tapasztalat, hogy egyre inkább megjelenik és erővé válik a szociális, egészségügyi, oktatási és kulturális igények kielégítése területén is. NagyBritann iában oly mértékben vált a szövetkezés a mindennapok szerves részévé, hogy a mintegy 3 millió ember együttműködését érintő mozgalom Szövetkezeti Párt megnevezéssel, egyébként a Munkáspárttal szorosan együttműködő politikai pártot hozott létre, amelyben saj átos tagsági feltétel, hogy a párt tagjának egyben tagnak kell lennie egy szövetkezeti vállalkozásban is. Az Európai Közösség jogalkotása közel negyedszázada folyamatosan és tudatosan hoz szabályokat a szövetkezeteket érintően, 1983ban, ’89ben, ’94ben é s azóta is sok jelentős állásfoglalás létrehozására került sor. Az Európai Tanács felismerte, hogy a szövetkezetek tevékenysége egyre inkább átlép az országhatárokon, és ez idézte elő, hogy megalkotásra került az 1435/2003/EK számú rendelet. (Az elnöki szé ket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ez a rendelet oly módon, olyan jogi formában hozza létre az európai szövetkezetet, amely a nemzeti jogalkotásunk, jogalkalmazásunk szempontjából nem csupán azt jelenti, hogy az alkotmány 12. § (1) b ekezdését alkalmazzuk, amely szerint meg kell történnie az önkéntes társuláson alapuló szövetkezetek támogatásának és önállóságuk elismerésének, hanem alkalmazásra kerülnek a 2/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések is. Ebből következően az európai sz övetkezet alapítására nem a belső, nemzeti jogi normák, hanem a közösségi jog, a már említett rendelet ad felhatalmazást, és működésének szabályait is jelentős részben ez határozza meg.
