Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
1009 lehetett találni nagy számban ép családokat, házasságokat, közösségeket, ezek képesek voltak ellens úlyozni ennek a semminek a terjedését. Ma viszont annyira szórvánnyá vált az ép, fejlődő, növekvő házasságok, családok jelensége, hogy újra kellene alkotni az oktatásnevelés egységét, ha kell, a piaci szemlélet rovására, illetőleg ennek oldása árán is. Úg y gondolom, hogy feladataink vannak tehát, új tantárgyakra volna szükség. Ha lehet az angoloktatást kiemelten kezelni mint alapvető tantárgyat, mi még alapvetőbb tantárgyakat szeretnénk javasolni. Ebből a szempontból a törvénytervezet nem egyenszilárdságú, mert természetesen nagyon nagy súly esik az oktatásszervezésre, sok szó esik az oktatásszervezésről, a finanszírozási kérdésekről, ezeknek az összefüggéseiről, de az, hogy az angoloktatás ilyen prioritással szerepel az egész törvényben, följogosít engem a rra, hogy én is tantárgyakat javasoljak pontosan az egész probléma gyökerének az orvoslása céljából. Milyen tantárgyakat javasolok? (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Nagy szükség volna házasság- és családi élettan tant árgyra, közösségi élettan tantárgyra, minden tantárgy keretében óriási fontosságú volna az érzelmi életre nevelés tantárgy. Különösen felhívjuk a figyelmet az úgynevezett humán tárgyak szerepére a családi életre, a házasságra való felkészítésben. Végül föl hívnánk a figyelmet a fiúk férfivá nevelésére. Azt hiszem, ezek olyan gondolatok, amelyeknek egy most módosításra kerülő, de átfogó reform keretében megvalósuló közoktatási törvényben szerepelnie kellene. Elgondolkodtató, hogy míg a gépkocsivezetéshez és m inden szakma, minden hivatás gyakorlásához sokévi tanulás, vizsgázás szükséges, addig a házasságba, ami pedig szinte az egész életünket meghatározza, szinte tudatlanul, minták, alapvető magatartási módok ismerete nélkül lépünk be. Mire gondolok? Nézzük meg mindegyiket egypár szóval! Ezzel a kérdéssel például a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kiemelten foglalkoznak, és ennek le kéne csurogni egészen a közoktatás alsó szintjeiig. Sándor Klárának nem kéne mosolyogni ezen a kérdésen, mert olyan dolgokról besz élek, amelyeknek egy közoktatási törvényben mindenképpen meg kellene jelenni. A házassági élettan a párválasztástól az egyedül maradásig a házasság életéről szólna. A házasság egy férfi és egy nő kapcsolatának különleges értékeiről szól. Mint tantárgy az i skolákban a házasságra való felkészítést szolgálhatja, de olyan kézikönyvet is ki kellene dolgozni, amit később gyakorló házasként is haszonnal lehetne forgatni. A családi élettan: ma, amikor alig vannak ép családok, azt gondolom, hogy erről is külön, foko zott hangsúllyal kell beszélni; a kis- és nagycsaládról, ezek összefüggéseiről, a család kiterjedéséről, a társadalmi beágyazottságáról, gyermekekről, nevelésről, a családbarát társadalom megvalósításáról szólhatna többek között. A közösségi élettant külön ösen fontosnak tartjuk, hiszen minden egyes osztály önmagában egy közösség, amely megszületik, épül, és látható, hogy nagyon sok osztály, közösség hosszú évtizedekig fönn is tud állni, ha olyan nevelő, oktató áll ennek az élén. Azért tartom nagyon fontosna k a közösségi élettant, mert az egyénnel, az egyén szabadságával, azzal, hogy mi mindent szabad ma az embernek, rengeteget foglalkozunk, de egy óriási közösségi deficit alakult ki ezzel párhuzamosan. Az atomizáltság, a félelem egymástól olyan mértékű... - én lakótelepeket képviselek, és látom azt, hogy a lakótelepi ember mennyi félelemmel él, mennyi rácsot épít a szomszédja ellen is akár, hogy így a valódi közösségek alig tudnak megszületni. Az álmunk az, hogy közösségi iskola legyen, ami a közösségépítés f ogásait sajátíttatja el az ifjúsággal. Ebből vagy 60 év bizony elsősorban a szocializmus tevékenysége miatt maradt ki.
