Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
1008 Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm s zépen, képviselő asszony. Felszólalásra következik László Tamás, a Fidesz képviselője, 10 perces időkeretben. Öné a szó. Parancsoljon! LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Ház! Egy olyan törvénymódosítás vitájában vagyunk, amely kel lően nagy indulatokat támaszt minden oldalon. Úgy gondolom, ez nem véletlen, végül is a közoktatás és a felsőoktatás olyan kérdés, ami egészen súlyosan, mélyen egzisztenciálisan érint mindenkit. Én most egy másik oldalról kívánom megfogni ezt az egész kérd ést. Eddig mindenki arról beszélt, hogy mi van benne ebben a két törvénymódosításban. Én most egy olyan irányból fognám meg ezt a kérdést, hogy mi nincs benne ebben a törvénymódosításban, és itt elsősorban a közoktatási törvény módosításáról beszélnék, de majd kitérek egykét gondolattal a felsőoktatási törvény módosítására is. Itt a miniszteri expozéban is elhangzott az, hogy ennek az egész törvénymódosításnak az alapja alapvetően a demográfiai helyzet. Ebből indult ki az, hogy itt egy átfogó törvénymódosí tásra, reformra van szükség. Én ezt a reform szót nem szeretem, és azt hiszem, hogy ebben az esetben itt inkább az elemek játékáról és puzzle összerakásáról van szó, semmint valóban átfogó reformról. A demográfiai helyzettel kapcsolatban elhangzott például egy nagyon szép kifejezés, azt hiszem, Szabó Zoltán képviselő úr mondta ezt, hogy 20 év alatt 400 ezer gyerek tűnik el. Magával a számmal és az egésznek az üzenetével egyetértek, de az, hogy eltűnik a gyerek, azt hiszem, valahol itt van a gondolkodásban a z alapvető probléma. A demográfiai helyzet alapvetően, eredendően nem gazdasági természetű probléma, hanem humán jellegű. Ezért nem gazdasági természetű válaszra van szükség, hanem humán jellegű válaszra. Azt gondolom, hogy a legnagyobb hibája ennek az egé sz törvényjavaslatnak, módosításnak az, hogy humán jellegű problémára gazdasági választ igyekszik adni eredendően, alapvetően és generálisan. Azt hiszem, hogy ezzel valójában a problémát csak elodázzuk, újratermeljük, és nem az történik, hogy egy generális , átfogó megoldást teremtünk ezzel a törvénymódosítással, hanem a felszínt fogjuk karcolgatni, és gyakorlatilag ez a gazdasági megoldás újabb és újabb módosításokat fog eredményezni. (17.00) Tehát azt gondolom, hogy társadalmi, közösségi jellegű problémára társadalmi, közösségi választ kell adni. Itt van az egész rákfenéje, hogy ezzel a dologgal nem törődik igazából a törvényjavaslat. Az iskola szinte csak a teljesítmény, a hasznosítható, a piacon értékesíthető tudás gyárává vált, amiből - és itt jön egy na gyon fontos dolog, ami visszautal a demográfiai kérdésekre - családi életre képtelen egyedek kerülnek ki, mert a gondolkodás homlokterében szinte kizárólag a piacon eladható tudás átadása áll. A miniszter úr az expozéjában természetesen beszélt oktatásnev elés egységéről, de ebben a vitában a nevelés kérdése szinte el sem hangzott, egyik oldalon sem, és ez azért nagy baj. Miért baj az, hogy ilyen az iskola? Egyes szociológusok szerint roncs társadalomban élünk. Ez a roncs társadalom alapvetően jelenti azt, hogy hihetetlen sok a szegény ember, egyesek, például a Létminimum Alatt Élők Társasága azt mondja, hogy hárommillióan élnek a szegénységi küszöb alatt. Ez egy olyan őrült szám, ami azt mutatja, hogy egészen másképpen kell gondolkodnunk erről az egész közo ktatási kérdésről. Ebben a roncs társadalomban a házasságra, a családi életre nincsenek minták, az ifjúság nem tud mihez nyúlni e téren. Egészen addig, amíg
