Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
98 fele négyévente úgy érzi, hogy a kispadra szorul, akkor vesztes ország leszünk. Akik engem a parlamentbe küldtek, a somogyi és ezen belül a délsomogyi emberek, különösen érdekeltek abban, hogy egy erős és sikeres Magya rországon élhessenek, élhessünk. Ezért számomra nincs nemesebb feladat, mint a nemzeti progresszió és a nemzeti sokaság egymásra találásában eredményesen közreműködni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőjének; őt követi majd Mikola István, a Fidesztől. DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Izgalmasak és ígéretesek a kormányprogram egészségügyi vállalásai. Azért is, mert az elmúlt 16 év, a Fideszkormány négy éve is a magyar egészségügyben elkezdett és félbehagyott, újrakezdett, másképpen képzelt, de befejezetlen reformok története. Nem csoda, hogy maga a fogalom is lejáratódott, és az ágazat szereplői, a betegek elbizonytalanodnak, ha a reform szót hallják. És bár nem lehet tagadni, hogy sok dolog változott jó irányban, de itt az ideje annak, hogy egyszer végre következetesen, legyőzve a gyávaságunkat, rögeszméinket, az államszocializmus magunkkal hurcolt örökség ét, konfliktuskerülő magatartásunkat, végigvigyünk és visszafordíthatatlanná tegyünk fontos változásokat. (14.40) S legyenek ebben szövetségeseink a hierarchiával elégedetlen orvosok, ápolók, a sikeres kórházmenedzserek, a gyógyulásra és emberségre vágyó b etegek. Azt kell látnunk, hogy a reform nem cél, hanem a színvonalasabb egészségügyi ellátás megteremtésének eszköze, és átfogó, a megelőzés és gyógyítás minden elemére kiterjedő lépések sorozatát jelenti, és nem szűkíthető le pusztán a biztosítá si modell választására. Vállalnunk kell az egészségpolitika európai értékeit, de tudnunk kell, ha az egészségügyben a hozzáférhetőséget, a széles ellátási palettát és a kiváló minőséget parttalanul értelmezzük, az ellátórendszer mai terjedelmében, és mondj uk ki, szabadosságával nem lesz fenntartható. Ez a felismerés nem új keletű dolog, jóllehet ma már kevesen emlékeznek a 70es évek kabarétréfájára, hogy a három alapelv közül egyszerre csak kettő lehet érvényes: ami hozzáférhető és ingyenes, az nem lehet m agas színvonalú – ez volt az SZTK; ami ingyenes és magas színvonalú, az nem lehet elérhető – Kútvölgyi Kórház és így tovább. Ha a szolidaritás, tisztelt képviselőtársaim, igazi esélyegyenlőséggel párosul, azt is kell hogy jelentse, hogy a tehetősebbek mind en jövedelmük után nagyobb felelősséget vállalnak az ellátás anyagi alapjainak a megteremtésében, és nem élnek, nem élhetnek vissza a pozícióikkal, informális kapcsolataikkal igényeik kielégítésében. Ehhez persze hozzá tartozik, hogy mindenki a tényleges s zükségletének megfelelő ellátást ott és akkor veszi igénybe, amikor az ésszerű és szakmailag megalapozott. Az is természetes, hogy ehhez az elváráshoz igazodjon az egészségügyi rendszer szerkezete, több komfortos ápolóotthonnal, hagyományos kórházi osztáll yal, egynapos sebészetekkel, korszerű ambuláns, diagnosztikai centrumokkal, és olyan szakmai összetételben, amelyet a megbetegedési mutatók indokolnak. És nem megy, hogy az ipari marketing vagy orvosok személyes érdekei befolyásolják gyógyszerszedési szoká sainkat. Mindez átalakulást követel a közgondolkodásban, szabályozási, intézményi, pénzügyi, felügyeleti, garanciális döntések egész sorozatát egy biztosítási alapon működő, a betegek számára is átlátható, kiismerhető és kiszámítható egészségügy érdekében, és igen, ehhez kell, hogy a nemzeti fejlesztési terv segítségével teremtsük meg a szolgáltatói kapacitások teljes körű átrajzolását. Konkrétabban: európai forrásokra, de magánbefektetőkre is szükség van ahhoz, hogy célzott fejlesztésekkel ösztönözzük a kí vánatos profilváltást; hogy ne demonstrációk, élőláncok és kijárásos technikák konzerváljanak elavult struktúrákat.
