Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
89 mi szíve sebben beszélünk a város hanyatlásáról. Kétségtelenül rengeteg teendőnk van Budapesttel kapcsolatban, de a kimutatások azt mutatják, hogy infrastruktúra és életminőség terén a térség minden más városát megelőzzük, beleértve például Prágát is, mégis egy jó szót nem lehet hallani a fővárosunkról. Mindezt azért említem, mert álláspontom szerint az asztalon lévő reformokat egyetlenegy dolog veszélyezteti igazán: a kishitűség, a sikertől való félelem. A diagnózist régóta ismerjük, a kormány- és ellenzéki oldal l ényegében ugyanazt gondolja: a bürokrácia túlméretezett, drága, a döntéshozatal lassú és pazarló, a jóléti kiadások szinte kezelhetetlen módon nőnek; gondolok itt az egészségügyi kiadásokra, a gyógyszerkasszára, a nyugdíjra, a szociális juttatásokra vagy a közigazgatás, az önkormányzati rendszer, az oktatás reformjának szükségességére. Az, hogy sikerüle végigvinni ezeket a reformokat vagy sem, az a gondolkodásunk, kultúránk kérdése elsősorban. Az államreform mindenekelőtt gondolkodásunk radikális megváltoz tatását igényli. Ez a siker kultúrájának építését jelenti; az, hogy bennünk kialakul fokozatosan egy érzés, egy elkötelezettség, hogy máshogy szeretnénk élni, mint eddig. Felismerjük, hogy egy szabad országban élni morálisan biztosan megterhelőbb, mint ami lyen egy szocialista Magyarországon volt, hiszen az egyéni sikerhez, a jól működő intézményekhez felelősség kell; az az érzés, hogy az ember személyesen felelős önmagáért, a családjáért, az országáért. Egyéni felelősség: ez a fogalom áll a kormányprogram k özéppontjában. A reform célja is az, hogy sokkal nagyobb teret kapjon az egyéni felelősség. Nagyon világos leszek: egy liberális párt gazdaságpolitikai programja általában az adócsökkentés igényére épül. A ciklus első felére a liberális párt feladta ezt a célkitűzést. Ennek azonban van egy célja és van egy feltétele. A célja, hogy visszazökkentsük Magyarország gazdaságát és nagy rendszereit arra a sínre, amelyen folyamatosan haladni és növekedni képes, hogy felelős, polgáraiért felelősséget vállaló, őket fe lnőttként kezelő államot teremtsünk. A feltétele pedig az a megállapodás volt, hogy 2009től bevezessünk egy olyan adórendszert, amely egyszerű, könnyen számítható és hatékonyan szedhető be. Mi, liberálisok ezt egykulcsos adórendszernek hívjuk. Nem adtuk t ehát fel az egykulcsos adórendszer bevezetésére vonatkozó törekvésünket, mindazonáltal sietek megjegyezni, hogy az egy kulcs nem jelenti azt, hogy ne alkalmaznánk bizonyos körökre kedvezményes áfakulcsot, és azt sem jelenti, hogy a magas jövedelműek, akik vagyonosak, az egykulcsos jövedelemadón túl más ágon ne járulnának hozzá nagyobb mértékben a közöshöz. De szeretném leszögezni, 2009től lehetőséget látunk - és a koalíciós együttműködésünk részévé tettük , hogy egy egykulcsos típusú adó kerüljön bevezeté sre. Az állam felelősségéről és az egyén felelősségéről beszéltem. Most ugyanis ez nem így van. Az állam a felelőtlenséget támogatja. Ha olcsó és államilag támogatott a gáz, akkor a meleget az ablakon engedjük ki. Ha ingyenes az egyetemi oktatás, akkor léh ábban vesszük a tanulást, mint kellene. Ha úgymond ingyenes, valójában hálapénz alapú az egészségügy, akkor torzul az egész rendszer. Ha 80 vagy 90 százalék a gyógyszerek támogatása, sok esetben 100, akkor látjuk az eredményt: sok tonna gyógyszert dobunk a szemétbe. És persze folytathatnám a totálisan elhanyagolt játszóterekkel, az összefirkált vasúti kocsikkal. Ezek mindmind a felelősségről leszoktatott ember nyomai. Ha megengedik, most elmondom, hogy közvetlenül gazdaságfejlesztési oldalon mik a fő célki tűzéseink. Végig szeretnénk gondolni, hogy milyen jellegű feladatokat lehet és érdemes piacosítani. Mindig ugyanazt a kérdést tesszük fel: egy szolgáltatást az állam vagy valamely piaci szereplő végzi el jobban és olcsóbban? Igen, a privatizáció igényéről beszélek. A következő: az adminisztráció csökkentése, a feladatok összevonása, egy új igazgatási kultúra meghonosítása, döntési szintek kiiktatása, a feladatok kiszervezése mindmind ugyanazt jelenti - feleannyi emberrel, feleannyi pénzért jobb szolgáltatá sok. Említhetném a kevesebb és jobb szabályozást, a jogbiztonságot segítő jogalkalmazást, a MÁV régóta halogatott reformját, amire végre most megérett a törvényi és gazdálkodási lehetőség is; hogy az autópályák már ma 20 százalékkal olcsóbban épülnek, mint korábban, és állítom, további 20
