Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
90 százalékos tartalék van bennük (Moraj az ellenzéki padsorokban.) ; az energiapiac liberalizációját, a kutatásfejlesztés és a gazdaság értékláncának összekapcsolását, a kis- és közepes vállalkozások finanszírozását és piacr a juttatásának elősegítését. Ezek azok a pontok, amelyek az aktív gazdaságpolitika központjában kell hogy álljanak. Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy Magyarország honnan hova jut, és milyen gyorsan, állítom, döntően kulturális kérdés. Kicsi ország vagyun k, marginális szerepünk van abban, hogy a világ merre halad. Ha úgy tetszik, a szabályokat nem mi írjuk. Azonban akárhogyan is alakul a játéktér, mi játszani szeretnénk rajta. A globalizáció, az uniós csatlakozás, az Európától kapott támogatás, a szabadker eskedelem, a szélessávú internet, mindmind lehetőséget kínál arra, hogy Magyarország igazi sikertörténetté váljon. Régen a birodalmak, országok versenye zajlott, a XX. században a nagyvállalatoké; a XXI. században leginkább individuumok versenyeznek egymá ssal. (14.00) Ezért aztán becsületes tanár, szülő, politikus vagy egy becsületes kormány egyszerűen nem taníthat mást, mint az egyéni felelősséget. Ez kell ahhoz, hogy sikeresek legyünk, és a győztesek táborához tartozhassunk. A vilá g nagyon megváltozott. A sikeresek, a győztesek táborához egyre többen tartozhatnak. Itt valami egészen komoly átrendeződésről van szó; nem privilégiumok, nem velünk született előjogok határozzák meg a siker lehetőségét, hanem hogy felkészíte rájuk a körn yezetünk. Ha tudunk és akarunk versenyezni, ha a verseny nem szitokszó, hanem egy vágyott állapot, ha megértjük azt, hogy egy maratoni futócsapaton belül nemcsak egy nyertes van, hanem nagyon sok nyertes, adott esetben mindenki nyertes lehet, mert megpróbá lta, vagy mert célba ért, vagy mert kicsit jobb időt futott, mint tavaly ugyanilyenkor, vagy esetleg mert megnyerte a versenyt - nagyon sok győztese tud lenni ennek a versenynek. Így van ez a gazdaságban. Ha bele merünk vágni egy cégbe, ha merünk alapítani egy társas vállalkozást, akkor önmagában nyertünk. Ha ebből még el is tudjuk tartani a családunkat, szűkebb környezetünket, akkor pláne nyertesek vagyunk. Sok százezer ember élheti át a győzelemnek, a versenynek ezt az ízét Magyarországon is. Szerencsére formálódik már ez a kultúra. A vezérelv arról szól, hogy ne fogadjuk el a sikertelenséget. A mögöttes megfontolás is egyszerű: aki sajnálja magát, az megkeseredik. A keserű ember túl hamar feladja, nem vállalkozik, nincs ereje fordítani sorsán. Ez az az ér zés, amit le kell vetkőznünk, amitől meg kell szabadulnunk. Az én generációm számára ez úgy fogalmazódik meg, hogy tégy meg mindent, hogy a sikeresek közé tartozhass. A magyarok korábban azt érezték, hogy sorsuk döntően külső erők, velük született lehetősé gek eredménye. Ma már nincs így. Az új generáció ezt nem fogadja el. Az én generációm valamit nagyon akar: tanulni, hajlandó új készségeket elsajátítani, keményen dolgozni, vállalkozni, okosan kockáztatni. Ez az új kultúra nem különleges tehetséget, képess éget vagy szerencsét igényel, hanem egyfajta új morális tartást. A kapitalizmusról beszélek. Ami úgy van kitalálva, hogy átlagos képességekkel is lehet valaki sikeres, ha rendelkezik bizonyos morális erényekkel. Legelsősorban az egyéni felelősséggel. (Szűc s Lajost a jegyzői székben Móring József Attila váltja fel.) Azt kell megértenünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a reform legtöbb lépését nem pillanatnyi kényszerből hozzuk meg, hanem azért, hogy közösen megírhassuk végre Magyarország sikertörténetét. Ah ol évente nagyjából valóban ezermilliárddal kevesebbet kell költenie a költségvetésnek, mint most, de nagyjából évente szintén egyezermilliárd forint jön be fejlesztésekre. De megint elfeledkezünk a pozitívról, hogy minden magyar emberre évente átlagosan s zázezer forintnyi fejlesztés jut, hanem ellenzéki oldalról csak azt halljuk, hogy minden magyar emberre évente 15 ezer forint többlethitel jut. Hát lássuk ezt a kettőt együtt, mert nincsen két Magyarország! Nincsen a költségvetési kényszerek Magyarországa, külön a lehetőségek, a fejlesztések Magyarországától. Ez a történet, amit most közösen írunk, valahol a lehetséges és a csoda határán játszódik. Ez egy olyan történet, amely megragadja a képzeletünket, és büszkeséget ébreszt. Amely mesélhető, átélhető sok tíz év múlva is. Ez az új Magyarország története.
