Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
88 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tegnap Franciaországban kezdődött el a legnagyobb éves európai befektetési konferencia, több száz politikus, vállalatvezető értékelte Európa versenyképességé t. A meghívott díszvendég Magyarország volt. Ugyanezen a konferencián került szétosztásra a 2005ös versenyképességi jelentés, az egyik nagy tanácsadó cég készítette, és arról szól, hogy az egyes országok hogyan állnak helyt az új munkahelyekért, a tőkéért , az üzlet vonzásáért folyó nemzetközi harcban. Ennek a tanulmánynak számos olyan megállapítása volt, ami miatt tegnap Franciaországban ezen a konferencián én lehettem az egyik legbüszkébb ember a Magyar Köztársaság képviseletében. Külföldi működő tőke von zásában, munkahelyteremtésben, jövőbeni befektetési lehetőségekben mindmind olyan helyen végeztünk, hogy igen, a 25 európai uniós ország legtöbbje továbbra is irigyel bennünket a gazdasági növekedés, a befektetések, a munkahelyteremtés képessége tekinteté ben. Volt egy nagyon érdekes ezek közül a beszámolók, jelentések közül. A kérdés úgy szólt, hogy ha a következő években egy országból elindul az új Microsoft vagy az új Google, tehát egy új nemzetközi sikertörténet, vajon melyik ország lenne. Magyarország az európai országok között ezen a listán negyedik helyen végzett, két hellyel megelőzte Írországot. (13.50) Tisztelt Képviselőtársaim! Öt vagy tíz évvel ezelőtt egyikünk sem gondolhatta volna, hogy innovatív ágazatokban, kitörési lehetőségekben a nemzetköz i közvélemény így fog ránk tekinteni, hogy úgy néznek bennünket Európaszerte, mint az a sikerország, amely képes önmaga példájával egész Európát dinamizálni egy olyan térség részeként, KeletKözépEurópa részeként, amely talán ma Európa legnagyobb verseny képességi tartaléka. Egy nappal később itt ülünk a magyar parlamentben. Itt vagyunk négyszázan, bizonyos értelemben kegyelmi pillanatban, hiszen sok éve nem volt ennyire erős a reformvárakozás. Ha valaki most kormánypárti vagy ellenzéki oldalon a hivatását keresi, akkor azt hiszem, hogy megtalálhatja. Most valami olyasmit tehetünk, amire évtizedek múlva is büszkék lehetünk. Ugyanezen a napon a magyar parlamentben az ellenzék vezére és az ellenzék szónokai kizárólag a múltról beszélnek, de ezt már megszoktuk tőlük. Attól azonban, hogy 2006ban Orbán Viktor, a Fidesz elnöke egy uniós országban fenyegetettségként tünteti fel a bevándorlókat és a betelepülőket, valamint szembeállítja a külföldi és a hazai tőkét, ettől, tisztelt Orbán Viktor, tisztelt Fideszfrak ció, elsüllyedek szégyenemben. (Moraj az ellenzéki padsorokban. - Font Sándor: Kezdd meg!) Azt akarom, hogy túllépjünk a sikertelenség kultuszán, és próbáljuk meg felépíteni a siker kultúráját. A sikertelenség kultusza ugyanis egy olyan destruktív erő, ami től szabadulnunk kell. A lényege egyszerű: tagadj el mindenkitől minden sikert. Május 29én az újságokban megjelent egy rövid tudósítás, arról szólt, hogy a legfontosabb építészeti díjat, az építészet Oscardíját egy magyar épület kapta, a Művészetek Palot ája. A siker nagyjából visszhangtalan maradt, mert a sikertelenség kultuszában élünk. Higgyék el, hogy ha ehelyett a Művészetek Palotája, mondjuk, összedőlt volna, az jelentős érdeklődést váltott volna ki Magyarországon. De általában nem szeretünk beszélni a sikereinkről. Nem szeretünk beszélni arról, hogy a világ nagyon sok országában magyar fejlesztésű szoftvereket használnak, vagy hogy nagyon sok technológiai innovációban magyarok működtek közre, vagy hogy míg a rendszerváltás idején egyáltalán nem létez ett autógyártás, valahogy észrevétlen maradt, hogy ma Európában minden tizedik autót magyar motor hajt. A sikertelenség kultusza tehát úgy tűnik, hogy velünk van. A sikerekről nem tudunk beszélni, csak a remélt kudarcokról. Még nem állt fel az új kormány, de néhány elemzőnél már meg is bukott. Ambiciózusabb reformterveket fogalmaztunk meg, mint bármikor korábban, de egyesek szerint még ez is kevés. A nemzeti össztermék évente 4,5 százalékkal növekszik, az ötödik legperspektivikusabb nemzetközi befektetési c élország vagyunk Európában, de sokan gazdasági összeomlásról beszélnek. Budapest Európa második leggyorsabban fejlődő régiója. Az egy főre jutó nemzeti össztermékhányad 25 százalékkal magasabb az európai átlagnál, évente mintegy 27 ezer dollár, de
