Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
58 beszédben az hangzott e l, hogy ez volt a szociális romanticizmus korszaka, ha ez igaz, akkor most szembenézve a világ és a költségvetés kihívásaival, a kritikai realizmus korszaka következik, ám nyilván ez sem lehet szociális érzék híján. Ez sem jelentheti azt, hogy innentől nin cs feladata a szociális igazságtételnek. Ellenkezőleg: erre a szociális kárpótlásra mostantól más eszközöket kell választani. Deák Ferenc - pedig ő aztán csak ismerte a parlament működését - azt mondta, hogy a parlamenthez vagy ész kell, vagy pénz. Nos, fö lös pénz most nincs, itt az ideje a szociális igazságosság jegyében is az ésszerű megoldásokat megtalálnunk. Ideje nemcsak tüneti kezelést folytatnunk, hanem megnézni, hogy azok a bizonyos szociális kárvallottak minek lettek az áldozatai. A rossz képzésnek ? A rossz közlekedés miatti munkahelyhiánynak? A rossz egészségi állapotnak? A torz jövedelmi viszonyoknak? A feketegazdaságnak? Vagy éppen az állam és a hivatal nemtörődömségének, tehetetlenségének? Lényegében ezeket az okokat térképezi fel a kormányprogr am, és ezeken az okokon próbál változtatni. Ezek azonban már szerkezeti változások. Szép magyar történelmi szóval, pontosabban: a magyar történelemben hitelesített szóval ezeket már nyugodtan lehet reformnak hívni. A reform ma már elválaszthatatlan a költs égvetési egyensúly megteremtésétől is, noha eszközei nem feltétlenül azonosak, és nem is egyformán kellemesek. De mára kiderült, hogy már az egyensúlyt sem lehet szerkezeti reformok nélkül helyreállítani. Valaha, fideszes kollégáim emlékeznek rá, 1998ban az Orbánkormány, nyilván jó okkal, egy körülbelül 600 milliárdnyi visszavágást hajtott végre a kiadásokon. Ha ezt az inflációval felszorzom, közel járunk ahhoz az ezermilliárdhoz, ami most elhangzott a miniszterelnöki beszédben. Utána, megint érthető okbó l, megpróbálkozott az adóemeléssel, a minimálbér adómentességének megszüntetésével, és a sávhatárok valorizációjának elhagyásával. Értem okaikat, ha nem is helyeseltem azt a magatartást, ami ideológiaként akkor azt mondta, hogy más a kormányprogram és más a választási program, a választási program nem úri becsületszó. De értettem a gazdasági kényszert. A baj az volt, hogy ahogy későbbi kormányok is tették az ilyenfajta visszavágásokkal, ezek a lépések akkor sem és később sem párosultak szerkezeti reformokka l. Így aztán ilyenfajta változások nélkül az egyensúly újra és újra felborult, mint ahogy a hidra feje mindig újra és újra ki szokott nőni a mitológiában. Kemény kényszer van tehát a változtatásra, mind életünk igazságtalanságait, mind a költségvetés szigo rú törvényeit nézve. De nemcsak kényszer van, van rá lehetőség is. Az uniós csatlakozás kivételes esélyt és részben forrást is ad az átalakításokhoz. Munkahelyteremtő fejlesztéseket hoz, ami a személyes egzisztenciákat is átsegítheti a változások nehézsége in. Kifutási, megújulási lehetőséget kínál a vállalkozásoknak, akiktől most szintén többet kell követelnünk. Ezért lehet, ezért merünk újra reformokról beszélni, és ezeket megcselekedni is. A “reform” szó nemcsak történelmi íze miatt jó, hanem azért is, me rt pontosan jelzi: a reform nem felfordulást, nem hazardírozást, nem vagdalkozást jelent. A reform a dolgok normális, ésszerű rendjének helyreállítása, újjászervezése. Mert nem tekinthető normálisnak, hogy valamit társadalombiztosításnak hívunk, de a kutya sem tartja számon, hogy mivel tartozik nekem a biztosító, és hogy utánam valaki befizettee a biztosítási díjat. És nem tekinthető normálisnak, hogy nem a biztosítási jogviszonytól, hanem a hálapénztől függ, mire számíthatok. És természetesen az sem normá lis, hogy hogyan lehet lehazudni bárkinek a keresetét, kivéve természetesen a közalkalmazottakét és a nyugdíjasokat. És az sem normális - ami részben elhangzott az előadói beszédben , hogy egy garázs fűtése ma nagyobb támogatást kap, mint a nagycsaládos h áztartása, hogy a sokat emlegetett medence és a nyaraló fűtése a kis keresetű emberek adójából kap támogatást. (10.10) És az sem normális, hogy államilag támogatott szakképző intézmények éveken át munkanélkülieket képezzenek, és senki se vonja meg tőlük az állami támogatást. És természetesen az sem tartozik a dolgok normális rendjébe, hogy jó néhány kis faluból a polgármester, az orvos és a helyi vállalkozó már rég a közeli városba hordja iskolába autóval a gyerekét, miközben
