Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. február 6 (285. szám) - Az ülés megnyitása - Képviselői vagyonnyilatkozatok benyújtásáról - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügy-miniszter:
30 igazi bűnösök, hanem a rendszer működtetői, például az a politikai rendőr, akit egy hosszú életút elismeréseként Bálint Sándor évtizedes üldözéséért tavalyelőtt kitüntettek és előléptettek; azok az önkéntes, szigorúan titkos tiszt ek, akik a legképzettebb és legjobban fizetett tagjai voltak a titkos hálózatnak. Míg a leleplezett ügynökök száma mára százon felüli, a többezres szt. tiszti állományból csak három személy vált ismertté. Mikrofilmen és mágnesszalagon is létezik a teljes l ista a hálózati személyekről, ezt azonban nem adják át a szaklevéltárnak. Nem igaz, hogy ha átadnák, az sértené a kémelhárítás, a hírszerzés és a terrorelhárítás érdekeit. A kémelhárítás és a hírszerzés szt. állományának kinevezési okmányai ugyanis rég sza badon kutathatóak. Az igazi bűnösök azok, akik az elnyomó rendszert működtették. Kik? A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetői, a Politikai és a Központi Bizottság egykori tagjai, de ők ma, úgy látszik, a törvényen felül állnak, pedig nem igaz, hogy nem tud juk, kik ők. A tömeges iratmegsemmisítéskor, a zsilettpengés ügykezeléskor maradt, ami maradt, de nem kell hozzá lexikon, hogy tudjuk, kik voltak a Magyar Népköztársaság politikai vezetői '57től '90ig. Az MDF azt is javasolta, szabjunk határidőt az ellop kodott papírok visszaadásának, és aki azután is újabb leleplezésekkel sompolyog elő, a törvény büntesse meg. Sajnos, hiába. Tisztelt Ház! Nem az állambiztonsági szaklevéltár példamutató tudományos munkájával vagy a törvénnyel vannak nehézségek. Nem a törté nésszel van baj, aki tudja, miről beszél, nem az engedélyezéssel meg az adatvédelemmel, vagy megint a történésszel, aki nyilván azért kutat, hogy a munkáját publikálja. Az a baj, hogy elmaradt a történelmi szembenézés. Ráadásul most még kampány is van. Mos t talán még az is elég, hogy épp azok, akik megakadályozták a nyilvánosságra hozatalt, álljanak aggodalmasan elénk, mondván, hogy ami van, az tűrhetetlen, nosza rajta, oldjuk meg a kérdést a ciklusból hátralévő nem egészen két hét alatt. Odáig süllyedtünk, hogy már egy ilyen ígéret is lehet jó kampánytéma, vietnami balzsam múló rosszullétre. Ettől azonban a rendszer még bűzösen szivárog tovább, és senki sem tudhatja, mikor mi kerül még elő. És mivel kampány van, világos, hogy jó időre minden marad a régiben , hogy még meddig, nem tudható. Addig azonban nézzék meg minél többen a Rokonokat. Ha valaki nem szeretné Szabó Istvánt, Móriczot meg még úgysem olvas, higgyen legalább a tulajdon szemének: rokonok itt, rokonok ott. De mikor jut el végre a politika odáig, hogy meghallgassa a történészeket is? Hogy fölismerje végre, hogy ez a szivárgás mindenkinek csak árt? Addig meg ne tessenek csodálkozni! Tetszettek volna törvényt alkotni! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Petrétei József igazságügyminiszter urat illeti a szó a kormány részéről, aki reagálni kíván az elhangzottakra. Miniszter úr! DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyminiszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisz telt Képviselő Úr! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Egyetértek önnel abban, hogy szivárog a rendszer, hogy nem zártuk le a múltat, és hogy a szelektív nyilvánosságot meg kellene szüntetni. Ezt a problémát 1990 óta meg lehetett volna oldani, és 2005 fe bruárjában, ahogy erre ön is utalt, képviselő úr, Burány Sándor és képviselőtársai törvénymódosítási javaslatot nyújtottak be, amit a kormány támogatott. Szándékaink egyértelműek voltak: véget kell vetni annak a tarthatatlan helyzetnek, hogy hetente, kéthe tente újabb és újabb ügynökügyektől hangos az ország. Elmondtuk már akkor is, hogy a teljes ügynöknyilvánossághoz alkotmányt kell módosítani, és ezt az Alkotmánybíróság későbbi döntése mindenben igazolta. Ma már nem lehet félretenni az alkotmányossági szem pontokat, hiszen az alkotmánybírósági gyakorlat, amely a döntésekben megnyilvánult, kimondta, hogy milyen feltételei és korlátai vannak egy törvényi szabályozásnak, amely ezt a kérdést kívánja rendezni.
