Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. február 6 (285. szám) - Az ülés megnyitása - Képviselői vagyonnyilatkozatok benyújtásáról - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
14 újra látja, hogy a pályázatának nincs eredménye. Bizony 150 ezerrel több ember aktív ma munkahelykeresésben vagy már éppen munkában, mint korábban. Éppen azért, mert sokan keresnek munkát, de még nem találtak, hát sajnos ők gyarapít ják a munkanélkülistatisztikában kimutatottak számát. Azzal egyetértek, hogy ilyen helyzetben újra és újra erőfeszítést kell tenni, hogy hogyan lehetne még több embernek munkát adni. Hosszú összeállításban tudnék csak önöknek beszámolni arról, hogy az elm últ háromnégy évben hány olyan kezdeményezése volt Medgyessy Péter kormányának és a mi kormányunknak, ami arról szólt, hogy segítsünk munkát találni, segítsünk új munkahelyet teremteni. Az eszközök rendkívül változatosak. Amikor én ezt összeszedem, akkor három oldalt töltenek meg ezek a lépések. (13.10) Van ezek között adócsökkentés, társaságiadócsökkentés, egészségügyi hozzájáruláscsökkentés, a helyi iparűzési adó elszámolhatósága, van ebben fejlesztési adókedvezmény, van ebben nagyonnagyon jelentős, s zakképzést átalakító lépéssorozat, olyan járulékkedvezmény, amely csak célzott csoportoknak nyújt segítséget, szóval, hosszú a sor. Nyilván ennek is köze van ahhoz, hogy mára többen dolgoznak, mint korábban. Azt nem vitatom, hogy akkor jár el helyesen a ko rmány, mint ahogyan mi is ezt tettük, a száz lépés részeként mindjárt a legelején, tavaly májusbanjúniusban, majd azt követően idén januárban, hogy újabb és újabb kezdeményezéseket kell tenni annak érdekében, hogy találnak még többen munkát. Én ezeket a k ezdeményezéseket, amelyeket az elmúlt időszakban tettünk, eredményesnek látom. Eredményesnek, mert - mondom még egyszer - két év óta újra növekszik azoknak a száma, akiknek van munkája. Ez nagyon fontos. És nagyon fontos, hogy több embernek van munkája, mi nt korábban. Na persze, balgaság lenne elégedettnek lenni. Miért lennénk elégedettek? Amíg egyetlenegy ember van, aki munkát keres és nem talál, addig nem szabad elégedettnek lenni. Hozzáteszem: kell lépéseket tenni, hogy akinek meg van munkája, az meg biz tonságban érezze magát, ilyen a munkabérbiztosítási rendszer, amit az elmúlt hetekben ismertettük. Vagy kell lépéseket tenni annak érdekében, hogy a vállalkozók könnyebben érjék el az egyébként nagyon nagy számú vállalkozásélénkítő eszközöket, ilyen a vál lalkozások bankjának a megszervezése. Az elmúlt hetek egyik legizgalmasabb belpolitikai vitája volt - amiről itt a parlamentben aztán nem beszéltünk, és sok esetben elbeszél egymás mellett ellenzék és kormány - az ellenzéknek egy javaslata. Én meg azt gond olom, hogy arra való a parlament, hogy ezeket okosan megbeszéljük egymással, mire jó és mire nem jó ez a javaslat, mire használható és mire nem használható ez a javaslat. Ha egyszerűen akarom megfogalmazni, akkor nagyjából azt mondja az ellenzék nagyobbik pártja, hogy csökkentsük a társadalombiztosítási járulékot, amelyet a munkáltató fizet, 29ről 19 százalékra - abba most ne menjünk bele, hogy nem összesen 29 százalék a munkáltató terhe, hanem 33,5 százalék, úgyhogy gyaníthatóan itt 23,5 százalékról van s zó, mert ez a lényegen nem változtat , azzal az érveléssel, hogy ez majd munkahelyeket fog teremteni, és hogy elegendő munkahelyet teremt. Amikor az ember előveszi a papírt és a ceruzát, elkezd számolni, mert ez a dolga egy felelős kormánynak, azt látja, hogy annyi bizonyos, hogy ha ennyivel csökken a társadalombiztosítási befizetés, akkor ez 650 milliárd forintba fog kerülni. Ezen nagyon nagy vita nincs is, hozzáteszem, nem is nagyon lehet, mert ez egy egyszerű szorzási művelet összességében, fel kell ütn i a kimutatásokat, és el kell végezni egy szorzást. De itt már érdemes megállni egy pillanatra. Tudniillik az elmúlt tizenöt évben mások mellett attól is szenvedünk, hogy nagyon sokfajta lett, sokarcú lett Magyarország, növekedett a távolság család és csal ád között, Budapest és távoli vidékek között, növekedett például abban is, hogy van, ahol van
