Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - Az új országos fogyatékosügyi programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz):
381 legyen az az érintett fogyatékos személy olyan támogatása, amit belá tása szerint használhat fel szolgáltatás igénybevételére. Azt gondolom, a következő parlament egyik első feladatának annak kell lennie, hogy ezt a kérdést valóban rendezni tudjuk. (15.30) Az anyag részletesen szól a foglalkoztatásról, de ennél is fontosabb nak tartom azt, hogy a szemléletváltásról beszél, arról a szemléletváltásról, amit hét évvel ezelőtt a törvény születésekor mi magunk is a legfontosabbnak tartottunk. Ez az anyag részletezi a társadalmi kirekesztettség okait, kezdve azzal, hogy vannak szem léletbeli okai, vannak információhiányból fakadó okai, de vannak intézményes okai is. Azt gondolom, ennek a logikának a mentén valóban el lehet indulni egy olyan intézkedési terv megalkotása irányába, ami azután majd néhány éven belül érzékelhető változást eredményezhet az érintett emberek helyzetében. Sajnos, az időm letelik. Mindent egybevéve ott fejezem be, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége a programot elfogadásra ajánlja, és örömmel üdvözli. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) EL NÖK (Harrach Péter) : Soltész Miklós képviselő úré a szó. SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Itt mindenképpen nagyon fontos programról van szó, és azt kell mondanom, mi is támogatjuk ennek a programnak a tárgyalását, nemcsak a tárgyalását, hanem a folytatását is. Itt azért meg kell jegyeznem azt a kritikai gondolatot, amelyet korábban már képviselőtársaim is mondtak, akár a szocialista, akár a szabad demokrata oldalról, hogy az utolsó pillan atban került be ez a program. Miért nem egy éve, miért nem két éve tárgyaljuk? Hiányoltuk, kértük, a szociális bizottságban már hónapok óta, évek óta kérjük, és csak most került ide, ráadásul olyan szűkös határidővel, hogy augusztus 31ig kell minden törvé nyi hátteret megvalósítani a program részeként, ha ezt komolyan akarjuk venni. Ha nem akarjuk komolyan venni, miniszter asszony, akkor persze lehet tovább tologatni ennek a programnak a törvényi hátterét. Érthetetlen számunkra, hogy miért ilyen lassan szül etett meg ez a program, miért nem terjesztette be korábban a miniszter asszony, illetve a kormány. A másik gondolat, amit bevezetőként még mondani szeretnék: mindenképp úgy kell megalkotni ezt a programot, úgy kell megalkotni a törvényi hátteret, hogy az t öbb területen is a nagyon súlyos és nagyon nehéz helyzetben élő fogyatékos embereket segítse, akár az otthonteremtésben, akár a munkahelyteremtésben, akár a családok helyzetének javításában. Tehát az egészségügyre is kitérhetnénk, hiszen őket sajnos még in kább többszörösen érinti az a nagyon nagy probléma, hogy milyen az egészségügy helyzete. Miért is fontos egy ilyen program, amiről most beszélünk, amiről most tárgyalunk? Ezt a legjobban tényleg az a szám jelzi, hogy majdnem 600 ezer embert érint, és nemcs ak azt a 600 ezer embert, hanem nyilván a hozzátartozóikat, a családtagjaikat is érinti, azt a környezetet is, amelyik az ápolásukban, gyógyításukban is részt vesz. Tehát ha ezt ilyen oldalról közelítjük meg, akkor majdnem többmilliós létszámot közelít az a tömeg, amelyet érint ez a program és a program következtében remélhetőleg a javuló helyzetük. Itt meg kell említeni a mozgássérültek 250 ezres tömegét, a körülbelül 60 ezer fogyatékost, a vakok és gyengén látók közül majd 90 ezer embert, az egyéb fogyaté kosságban szenvedő, illetve élő embertársaink közül 130 ezer embert, a hallás- és beszédkárosultak közül pedig 60 ezer emberről beszélünk. Az ő élethelyzetükön kell a programnak segítenie, és akkor éri el a célját, ha ez a program valóban őket segíti.
