Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - Az új országos fogyatékosügyi programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz):
382 Az a nagy kérdés, hogy azok a hatalmas nagy emberi tragédiák, amelyeken most enyhíteni kell, és csak segíteni tudunk, nyilván teljesen megváltoztatni a sorsukat, a nehéz életüket nem tudjuk, de nekik mit nyújt ez a program, hogyan viszi előre az életüket, hogy an viszi előre a családtagjaik életét. Hogyan változik meg a társadalom szemlélete, mennyire gyakorol a társadalom ezek után toleranciát, mennyire gyakorolhatjuk mindannyian, akik esetleg ebben a programban csak kívülállóként, adott esetben politikusként v eszünk részt, mennyire gyakorolhatjuk a szeretetet, mennyire enyhülhet a baja annak a sok tízezer, százezer embernek, akikről beszélünk? Tisztelt Országgyűlés! Itt kell megemlítenem és megköszönnöm azt a hatalmas nagy munkát, becsületét, tiszteletét és kit artását azoknak az embereknek, akik családtagokként, ápolóként, orvosként, sokszor leginkább azokként, akik elszenvedik a fogyatékosság életformáját, hogy viselik ezt a terhet, segítik ezeket az embereket, de nemcsak hogy segítik ezeket az embereket, és vi selik ezt a terhet, hanem sokszor a társadalomnak, az úgynevezett egészséges társadalomnak is példát mutatnak küzdelemből, kitartásból, szeretetből, segítésből is. Itt kell megszólítanom azokat a férfitársaimat, akik sokszor apaként nem vállalják ezt a ter het, mert büszke apaként azt mondják, az ő családjukban nem születhet fogyatékos személy, az ő családjukban nem születhet súlyosan beteg személy, hogy ne hagyják azokat az asszonyokat magukra, akik ezt a hatalmas nagy terhet sokszor egész életükön keresztü l vállalják és hurcolják, viszik tovább. Itt a férfiak feladata is megvan. Azt hiszem, ebben a média segítségét is kérnünk kell, mert e nélkül valóban csak egy emberre hárul ezeknek a betegeknek a segítése, felnevelése, adott esetben a gyógyítása. Ha már k érésről beszéltem, a média felé is lenne egy kérésem, bár tudom, ez a téma sajnos nem olyan izgalmas a média szempontjából, de sokszor a reklámokban, a filmekben mindenhol csak azt mutatják be, hogy az egészséges, kisportolt, épeszű emberek azok, akik szám ítanak, mindenki más háttérbe szorul, mindenki más, aki ezt nem tudja elérni, mintha nem is számítana embernek, holott ugyanolyan teljes ember, legfeljebb máshogyan éli meg az életét. Ha a média folyamatosan csak az előbbit sugallja, akkor még nehezebb elv iselni azoknak a sorsát, terhét, akik ezt kapták az élettől, és ezzel kell együtt élniük éveken, évtizedeken keresztül. Amikor a programban megjelölt célokról beszélünk, és azokat vizsgáljuk, azt kell mondanom, mi is teljes mértékben támogatni tudjuk, el t udjuk fogadni ezeket a célokat. Ha megengedik, néhányat kiemelnék, de úgy emelném ki, hogy emellett kritikát is megfogalmaznék, nem a jövővel kapcsolatban, hanem sajnos az elmúlt évekkel kapcsolatban, hogy mi nem teljesült, mivel kellett volna foglalkozniu k. A család szerepe nagyon fontos. Valóban nagyon fontos, hogy a család befogadó legyen, hogy amennyire lehet, az otthoni ápolás valóban megvalósulhasson. Itt az államnak, a kormányzatnak az a szerepe, hogy az ápolási lehetőségekhez az anyagiakat megadja. A másik az, hogy munkához segítse nemcsak a fogyatékos embereket, hanem az őket ápoló hozzátartozókat is, hiszen mindannyian tudjuk, mekkora anyagi teher hárul rájuk, ha egy édesanya vagy édesapa nem kap állást, ha a 400 ezer munkanélküli közé kerül be. Ez bizony óriási nagy terhet jelent számukra. Itt az elmúlt években nagyon nagy mulasztás történt, ezen mindenképpen változtatni kell. A harmadik pedig még egy segítség, amiről nem nagyon beszélünk, ez a hozzátartozók pihenéshez való joga. Svájcban láttam az t a gyakorlatot, hogy elviszik egy, két, három hétre a fogyatékos gyermekeket vagy fiatalokat különböző táborokba, ahol fiatalok foglalkoztatják őket, addig is tehermentesítve a szülőket, hozzátartozókat, pontosan azért, hogy az elkövetkezendő hónapokban, években ugyanolyan lendülettel tudják folyatni az ápolást, és ne purcanjanak ki, ne menjenek tönkre a szülők, a hozzátartozók a mindennapos robottól, a mindennapos munkától. Nagyon fontos a legsebezhetőbb emberek védelme. Itt kérem kormánypárti ké pviselőtársaimat, csodálkozom is, hogy amikor mi a büntető törvénykönyv módosítását javasoltuk pontosan a legelesettebbek, a gyermekek, az idősek védelmében, akkor bizony ezt a módosítást a fogyatékos emberek védelmében is tettük, pontosan azért, mert őket használják ki a legjobban, sajnos őket
