Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója:
312 ige n, igen! A különbség a bizottságban, a bizottság tagjaiban ott keletkezett, hogy de hogyan - a hogyan. Attól tartunk, és a bizottságban ennek a nézetnek hangot adtunk, nemcsak a bizottság tagjai, de mondhatom, hogy képviselőtársaimmal házi feladatot végezt ünk e tekintetben is. Különböző vélemények összegyűjtése, egyeztetése során ismét fölvetődik az, hogy hogyan is: eze a praktikus, pragmatikus, jó hatásfokú megoldás, amit a kormány szándékszik törvénybe iktatni? Mik a gondok? Az, hogy a törvényjavaslatban szó van a szándékról, és akkor a szándék megvalósításának útjamódja újból és újból ellentétbe kerül önmagával. Hogy az ügyintézés során különböző csoportokat alkotnak, és átcsoportosításokat végeznek a meglévő hatóságok, ez valami olyan furcsa dolognak l átszik; ha ott van az az intézmény, Gazdasági Minisztérium, Földművelésügyi Minisztérium és más és más, húsz intézményt elsorolhatnék, ahol ezekkel a témákkal tisztviselők foglalkoztak, azoknak most az átcsoportosítása fel fogja gyorsítani a folyamatot? Ta lán inkább éppen lelassítja, mert az új intézményi rendszerben az új kötődésekhez majd a tisztviselők hozzászoknak, node ahhoz idő kell, az azonos hullámhosszra hangolódni, és más példákkal illusztrálhatnám ezt. Fölvetődött a kisebbségi vélemény alakítása során néhány egészen mindennapi hasonlat, az, hogy törvénybe iktatjuk a nyilvánvalót. Törvénybe iktatjuk azt, hogy a nap keleten kel föl, és a nap nyugaton nyugszik le. Kell ezt törvénybe iktatni? Legfeljebb arról lesz szó, hogy egy csomó ember olvassa maj d a törvényt, és elcsudálkozik rajta, hogy jé, hát mi is itt a tennivaló. A tennivaló semmi, de akkor miért törvénykezünk róla? Vagy ilyesmi, másik példa, amit ugyancsak valaki hozzánk eljuttatott, hogy nem úgy hangzike, mint a régi szólásmondás, hogy leg yen az embereknek annyi eszük, hogy ha esik az eső, az eresz alá mennek. Törvénybe kell ezt iktatni? Hasonló, nyilvánvaló dolgok ismétlődnek meg az előttünk lévő törvényjavaslatban. A kisebbségi vélemény, ami kialakult az Országgyűlés költségvetési és pénz ügyi bizottságában, nem ellene van azoknak a jó szándékoknak, de ismétlem, fenntartásaink, félelmeink vannak, hogy bizony az ügyintézés sem a határidő, sem a hatásfok tekintetében nem fog javulni, nem javul úgy, ahogy javulhatna, ha a meglévő intézményrend szert, a meglévő szakembereket jól, eredményesen használták. Ilyen megfontolások alapján kisebbségi vélemény határozottan megfogalmazódott, képviselőtársaimmal részt kívánunk venni az általános vitában, egyszerűsíteni a törvényt, és azáltal a hatásfokát ja vítani; ezzel a szándékkal egyetértünk, azonban a törvény javítására, erősítésére szükség van. Köszönöm a meghallgatást. ELNÖK (Harrach Péter) : Most a gazdasági bizottság előadói következnek, először Józsa Istvánnak, a bizottság előadójának adom meg a szót . DR. JÓZSA ISTVÁN , a gazdasági bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Az Országgyűlés gazdasági bizottsága 2006. január 30ai ülésén, azaz tegnap tárgyalta a napirend tárgyát képező, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások me gvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatot, és döntött annak általános vitára való alkalmasságáról. (10.10) A bizottság ülésén elhangzott, a törvény megalkotására azért van szükség, hogy az európai strukturális alapokból és a kohéziós alapból finanszírozott beruházások esetében a hatósági eljárásokban az ügyintézési határidők és az eljárások bonyolultsága ne akadályozza ezen beruházások megvalósulását. Ez a törvény tehát a közigazgatási eljárási tör vényhez képest speciális szabályokat, rendelkezéseket állapít meg, amelyek a soronkívüliséget, illetve a szakvélemények mielőbbi kiadását biztosítják meghatározott beruházások megvalósítása érdekében.
