Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BARÁTH ETELE tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója:
308 egyetértéssel a lehető leghamarabb hozzák meg a döntéseiket. Tehát egyébként tulajdonképpen az eljárási idők voltak leszűkítve. Erre nézve Magyarországon van tehát precedens. Azt tudni kell, hogy az Európai Unió által finanszíro zott nagyberuházások, ezen belül a kohéziós alapok, amelyek igazából Magyarország infrastrukturális jövőjére nagyon nagy hatással lesznek, ezeknek az eljárási, tehát a teljes megépítési időszakára vonatkozóan kényszereket vezet be az Európai Unió. Ezek edd ig nagyonnagyon hosszú ideig húzódtak. Mondhatok ilyen példát: a budapesti nagy központi szennyvíztisztító ügye az előkészítésétől számítva már kilenc éve folyik, most írtuk alá azokat a szerződéseket, amelyekkel megindulhatnak az építkezések, és ezek maj d valamikor 20092010re lesznek üzembe helyezve, átadva. Ez egyébként az Unió teljes gazdálkodására, költségvetésére nézve is egyrészt teher és gond. Tehát ez volt az egyik oka, amiért az Európai Parlament kezdeményezte azt, hogy rövidítsék az eljárási ut akat, lehetőségeket. Másrészt be kell vallani azt is, hogy az Európai Unióban soksok országnak - nem merem ezt főleg a parlament, az ország nyilvánossága előtt elmondani - nem biztos, hogy mindig érdeke az, hogy a lehető leggyorsabban minden beruházás bef ejeződjön, hiszen a keletkezett tartalékokból más célokra is lehet pénzeket fordítani. Ezek hatására születtek olyan döntések, miszerint is a kohéziós alap, tehát a nagy volumenű, elsődlegesen környezetvédelmi és közlekedési beruházások esetében bevezetődik az úgynevezett N+2es szabály, tehát az adott beruházásnál a szerződéskötés eldöntésétől kezdve a befejezésig összesen három év áll rendelkezésre, másrészt pedig ennek egy kis engedményét sikerült kiharcolnunk, ami a rajt helyzetében persze jó, hogy 2010ig még N+3, tehát az adott év plusz három év fog rendelkezésre állni. Ez mindenféleképpen egy nagyon komoly szigorítás az eddigi szabadsággal szemben. Ez természetesen újragondoltatta velünk mindazokat az eljárásokat, amelyek az ilyen nagyberuhá zások esetében rendelkezésünkre állnak. Tulajdonképpen hét nagyon rövid pontban szeretném összefoglalni ezt a mostani expozét és ennek a törvényjavaslatnak a szükségességét indokolni. Az elsőt, az általános megközelítést nagyjából elmondtam. Egy biztos: Ma gyarországon általában véve ez rendkívüli módon segítheti a közszféra és a magánszféra együttműködését, segítheti az intézményi kultúra javítását, segítheti a fejlesztéseket nemcsak a központi, tehát az állami nagyberuházások esetében, hanem más intézményb eruházások esetében is. Hangsúlyozni szeretném: például az úgynevezett kohéziós projekteknél a környezetvédelem esetében, ha a hulladék- vagy szennyvízkezelést vizsgáljuk, itt nem is arról van szó, hogy egy állami szervezet lebonyolít egy beruházást, hanem például a KözépDuna menti nagy környezetvédelmi társulás esetében mintegy 180 önkormányzat áll össze egy nagyberuházás megvalósítására, és kérem elképzelni ennek az engedélyezési, jóváhagyási, majd mindennek a szervezeti rendszerben történő szabályozási gondjait és időbeni lefolyását. (9.50) Tehát általában véve azt hiszem, hogy az egész magyar beruházásifejlesztési rendszerre ez nagyon pozitívan hathat vissza, segítheti azt. Miért tartjuk szükségesnek a szabályozást az engedélyezés területén? Közismert , hogy nagyonnagyon sok beruházás ebben az esetben megbukik, ezek a határidők nagyon szűkösek. De itt mernék egy olyat is mondani, ami nem biztos, hogy nagyonnagyon szimpatikus: azt is tudjuk, hogy a nagyberuházások kapcsán érintett szervek, szervezetek, személyek az esetek bizonyos részében nem is biztos, hogy jóindulatúan támadják meg annak a beruházásnak a létesítését. De ha jóindulatú is, akkor is lehet, hogy olyan érdekeket kötnek hozzá egy össztársadalmi érdekhez, amelyek parciális érdekek; egy olya n fellebbezés, egy olyan magatartás nyilvánul meg, ami hosszú évekre képes megakadályozni nagyon fontos beruházásokat. Kisebbség, akinek az érdekei persze nagyon fontosak, képes megakadályozni többségi, közérdekű beruházásokat. Nagyon kell vigyázni, hogy a kisebbség érdekei érvényesülhessenek, de azért maga a folyamat, a köz rendkívül fontos. Miért is kezelünk kiemelten egyes beruházásokat? Azt gondolom, hogy nagyonnagyon fontos az, hogy ezekhez a beruházásokhoz komoly társadalmi érdek fűződik. Itt nem a p énz
