Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - Az életüktől és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - LEZSÁK SÁNDOR (független): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - JAUERNIK ISTVÁN (MSZP):
273 ELNÖK (dr. Deutsch T amás) : Hozzászólásra következik Lezsák Sándor képviselő úr. LEZSÁK SÁNDOR (független) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A napokban egy kisnyugdíjas kopogtatott be fogadóórára egy Kecskemét környéki településen, és azzal kezdte, hogy a remény hal meg utoljára. Ezt követően érzékelhettem, hogy híre van ennek a törvényjavaslatnak. Ugyanis ennek az embernek az életét azzal tették tönkre, hogy a ’70es évek közepén pedagógus volt, és egy osztályfőnöki órán egy ’56os verset, egy diákkori versét olvasta fel a diákoknak. Börtönbe került, más településre költöztek, ezt követően segédmunkásként dolgozott, és el tudjuk képzelni, hogy hogyan alakult az élete ’90ig. Jelentkezett kárpótlásért, azonban elutasították, nem találták meg a papírjait, és talán ő sem volt eléggé erőszakos. Eléggé megverte őt az élet. A remény hal meg utoljára - mondtuk, és nagyon bízom abban, hogy ez a törvénymódosító javaslat segíteni fog, és nyitott egy újabb lehetőséget szá mukra. Azonban alaposabban megvizsgálva a törvénymódosító javaslatot, és ezt módosító indítványokban is érzékeltetem, nagyon sok hiányosság van. Egyet emelek ki, Hargitai képviselő úrhoz csatlakozva, kellenek újabb jogcímek mindenképpen. Több mint egy évti zede próbálom magam is érvényesíteni, érvényesíttetni a nyugati hadifogságban szenvedők jogos kárpótlási igényét. Úgy gondolom, hogy 1992ben, ha elfogadni nem is lehet, de azért menteni lehet az akkori kormányzatot, hogy nem volt igazán jó lehetősége, hog y egyenrangúan kezelje ebben a viszonylatban az akkori szövetséges hatalmakat, és egy olyan törvényt hozzon, amely nem démonizálja a szovjet hadifogságot, és nem tekinti a hadijog egyetlen megsértőjének a Szovjetuniót. Történelmi tények bizonyítják, hogy n yugati, francia hadifogságban is méltóságukban megaláztak embereket, kegyetlen körülmények között dolgoztattak, és bizony sokszor ugyanolyan rossz volt a sorsuk, mint a szovjet hadifogságban szenvedettek sorsa. Úgy vélem, hogy közös Unióban vagyunk az akko r, korábban tapintatosan kezelt államokkal, és mindenképpen lehetőséget látok arra, hogy újra megkíséreljük ezeknek az idős embereknek a kárpótlását akár ebben a törvényjavaslatban is megvalósítani. A módosító indítványokat majd annak idején részletesen ki fejtem. Nagyon kérem államtitkár urat, hogy gondolják át, nagyon nagy a lehetőség, amellyel most élnek, amit ide tettek a Ház elé. Visszaélni ezeknek az embereknek a reményváró kis életükkel nagyon nagy bűn lenne. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársam nem jelezte felszólalási szándékát, megkérdezem Vári Gyula képviselő urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jauernik István jelentkezik.) Időn túli hétméteres jegyében megadom a szót Jau ernik István képviselő úrnak, MSZP. JAUERNIK ISTVÁN (MSZP) : Elnök Úr! Köszönöm. Azt hittem, hogy le van adva a nevem az MSZPfrakcióból - nem volt. Elnézést kérek, hogy nem nyomtam gombot itt a helyszínen, időben. Köszönöm, hogy méltányolta elnök úr a kéré semet. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A szocialista frakció támogatja a beterjesztett törvényjavaslatot. Támogatjuk, mert számunkra fontos, hogy az állam által okozott sérelmekért az a kárpótlás, ami csak részleges lehet, és nem orvoslása azoknak a sérelm eknek, nem helytállás azokért a sérelmekért, hanem csak egy részleges kárpótlás lehet. A vita eddigi szakasza is azt bizonyítja számomra, hogy nagyon nehéz azt a határt meghúzni, még akkor is, ha az Alkotmánybíróság igen sokszor foglalkozott ezzel a kérdés sel, és több határozatot is hozott, hogy hol az a határ, ameddig kell a kárpótlás, ameddig feltétlenül kell, ahol méltányolható, ahol meg lehet húzni a határt.
