Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - Az életüktől és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
272 bizonyos lobbicsoportok vagy ak ár országgyűlési képviselők közbenjárására, de mély logika nem volt az egész eljárásban, ezt valljuk be. Az Alkotmánybíróság azt is kimondta, ha az Országgyűlés egyszer elindul ezen az úton - mint ahogyan elindult , akkor nem lehet önkényesen eljárni. Én pedig azt gondolom, hogy ha itt a folyamatot befejezzük, akkor az Országgyűlés máris kiállított magáról egy bizonyítványt, hogy igenis, önkényesen járt el. A kormány sok mindent megtehet, hiszen szabadon döntött arról, hogy elindul ezen az úton. Mondok egy példát. Az Orbánkormány ideje alatt, amikor kormányzati tisztviselőkkel, hozzáértő közalkalmazottakkal beszéltünk ezekről az ügyekről, a kormányzati tisztviselők meg voltak győződve arról, hogy önmagában azt a tényt, hogy aki három évet szenvedett, az ka p egyfajta juttatást, és aki egy nappal kevesebbet szenvedett, az nem kap semmit, az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek fogja minősíteni. Nem minősítette - teszem hozzá, sajnos - az Alkotmánybíróság ezt alkotmányellenesnek, ezért ez a kormány is fenntart ja ezt a helyzetet, hogy három év szenvedés után adok némi juttatást, ha csak egy nappal kevesebbet szenvedett valaki, semmifajta kárpótlásra nem számíthat. Most már el kell fogadnom, hogy ez alkotmányos, de akkor is azt gondolom, hogy ez elég önkényes elj árása az Országgyűlésnek. Itt is korrekciót kellene tennünk. Mi azt is szeretnénk - és erre már volt is kezdeményezésünk, meg lesz a továbbiakban is , hogy újabb jogcímeken állapítsunk meg kárpótlást. Mondok egy példát. ’51 és ’56 között nyilvánvalóan pol itikai okokból, de katonai behívókkal hívtak be, és kényszerítettek munkaszolgálatra embereket. Ezek máig nem kaptak semmifajta kárpótlást, holott nyilvánvaló, hogy a második világháború után ott politikai okok játszottak bele, még ha az álca egy katonai b ehívó is volt. Fegyvert, semmit nem láttak, hanem bányában, meg a fene tudja, hol dolgoztatták őket, teljesen táborszerű körülmények között, mint amilyen, mondjuk, valamikor Recsken volt. A recskiek - hála Istennek - kapnak, de azok, akik ezeket a sérelmek et szenvedték el, nem kapnak. Most, 2006ban a 60. gyászos évfordulóját üljük annak, hogy kollektív büntetésben részesítették a magyarországi németeket. Még azok a kifejezések is, amelyeket használunk azóta, azok is ilyen fennköltek, hogy “kitelepítették ő ket”. A német nyelv nem ezt a kifejezést használja, amit kitelepítésként lehetne magyarra lefordítani; ha magyarra akarom fordítani azokat a kifejezéseket, akkor a “verschleppung”ot “elhurcolták”ra fordítanám, tehát sokkal durvábban fogalmaz. Ezek az emb erek, akik ugyanúgy néhányan életükben is korlátozva voltak, mert egyszerűen meghaltak ez alatt a gyászos folyamat alatt, másokat meg vitathatatlanul korlátoztak a szabadságukban, ezek az emberek semmifajta kárpótlást nem kapnak. Ezt a két jogcímcsoportot egyébként, amely a magyarországi németekre vonatkozna, és ami a politikai okok miatt katonai behívóval meghurcolt és munkára kényszerített embereket érinti, mi egy törvényjavaslatban benyújtottuk, és ha fogadókészség van rá, akkor ezt itt is megtennénk. A harmadik probléma, amire felhívtam a figyelmet, gyakorlatilag ennek a három évnek a problematikája. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, a tekintetben üdvözlendő az, amit beterjesztettek, hogy nyissuk meg a határidőket. A kormány ne habozzon, adja fel azt az álláspontját, amelyet az emberi jogi bizottsági ülésen képviselt, hogy csak élet elvesztése esetén nyitja ki a határidőket! Nyissa ki minden esetben, szabadságelvonás esetén is! (0.40) De ha tisztességesen akarjuk majd egyszer befejezni ezt a folyamatot, a kkor nemcsak azoknak a vagyoni kárpótlásáról kell gondoskodnunk, amit Pettkó András képviselő úr szóba hozott, és én ráerősítettem (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) , hanem azokat a csoportokat is meg kell találnunk, akik ugyanúgy joggal tartan ak igényt élet elvesztéséért vagy személyes szabadságelvonásért kárpótlásra. Azt gondolom, hogy ezt fontolják meg, ne akarják befejezni ezt a folyamatot, mert az Országgyűlés egy megmagyarázhatatlan bizonyítványt állítana ki önmagáról.
