Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - A Gazdasági és Szociális Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - LEZSÁK SÁNDOR (független):
241 Kamara, a Gyógyszeré sz Kamara, az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara mintha nem is létezne, mintha a nemzet egészségi állapota nem lenne fontos a kormánynak, hiszen tulajdonképpen ezzel az összeállítással valahol saját magáról állított ki bizonyítványt, hogy mi az, amit fontosn ak tartott. Csak utalni tudok arra, ami itt már elhangzott, és nagyon sajátságos, hogy a civil szervezetek között kell erről szót ejtenünk, de a társadalom morális állapota és az ebből a válságból való kilábalás lehetősége, esélye a történelmi egyházak nél kül elképzelhetetlen. Azt, hogy a társadalom integráns részei, gondolom, most a hatalom sem vitatja, épp ezért érthetetlen, hogy még utalás sem történik arra, hogy talán a társadalmi párbeszédbe az egyházakat is be akarná vonni a kormányzat. Tehát nagyon s ok kérdés vetődik fel az előterjesztés kapcsán, és ha az ember jóindulatú, akkor azt mondja, tulajdonképpen azok az elvek, hogy itt alapvető nemzetstratégiai kérdésekben jó lenne konszenzusra jutni, indokolhatóak, de erősen kétségeink vannak abban a tekint etben, hogy egy ilyen előterjesztés ezt elősegíti. Az a véleményünk, ez a jelen pillanatban inkább a választási küzdelemnek szól, mint a valóban leírt, verbálisan megfogalmazott célokat valósítaná meg. Köszönöm szépen. (Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelettel köszöntöm kedves képviselőtársaimat. Hozzászólásra következik Lezsák Sándor független képviselő. (22.00) LEZSÁK SÁNDOR (független) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisz telt Államtitkár Úr! A távlatos politikaformálás szempontjából véleményem szerint indokolt, de a részletek szempontjából elkapkodott, megfontolatlan - kormánypárti képviselőtársunkat idézem , súlytalan és a civil szervezetek sokaságát kirekesztő törvényte rvezet került a tisztelt Ház elé. Úgy vélem, előbbutóbb megkerülhetetlen lesz a létszámában erősen csökkentett Országgyűlés mellett a második kamara létrehozása a törvényhozás munkájában. A magyar hagyományokhoz is kapcsolódik, hogy az egyházak vezetői, a hazai kisebbségek és a nemzetrészek képviselői, a tudományos és művészeti élet delegáltjai, a külföldön élő magyarság küldöttjei, a megyék és a főváros vezetői, az érdekképviseleti szervek és a gazdasági kamarák küldöttei is részt vehessenek a törvényhoz ás munkájában, kiegészítve és segítve az egy emberegy szavazat elve alapján választott tisztelt Ház munkáját. Egykor, talán nem is a távoli jövőben nemzetgyűlésnek is lehetne nevezni ezt a testületet, mert a régi “felsőház” elnevezés még félreértésekre ad na alkalmat. A jelenlegi törvénytervezet ugyan kinyilvánítja, hogy nem tekinti egyfajta második kamarának az előterjesztés tárgyát, de ha elfogadjuk ezt az előterjesztést, akkor óhatatlan ilyen irányba tereljük, erősítjük a belpolitikai események történése it. A mai parlamenti gyakorlati munka úgy kívánja áthidalni a második kamara hiányát, hogy meghívja a bizottsági ülésekre az érdekelt és érdeklődésüket jelző civil szervezeteket, s nem tesz közöttük különbséget. Ezek a szervezetek kifejthetik álláspontjuka t, amennyiben az illetékes bizottság elnöke vagy az ülést vezető alelnök erre felkéri őket. Ez mindenképpen demokratikusabb eljárás, mint az, amit most az előterjesztő tesz. Az előterjesztő ugyanis csak néhány szervezetet tüntet ki bizalmával. Minden törvé nyjavaslatnak szükséges kelléke az előterjesztés indoklása. Itt a leglényegesebb kérdésben hallgat az előterjesztő. Arról például, hogy miért éppen a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének elnökét tekinti alapító tagnak - erről Bernát h Ildikó képviselőtársam is beszélt , és miért nem a MAGOSZ, a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségének az elnökét; miért a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesületet tekinti alapító tagnak, s
