Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - A Gazdasági és Szociális Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - ÉKES JÓZSEF (független):
242 miért nem a sokkal patinásabb múltú és több családvédelmi munkát vál laló Nagycsaládosok Országos Egyesületét. A választ talán megadja egy két évvel ezelőtti, 2003 decemberében kelt híradás, miszerint megalakult a Gyermek és Ifjúsági Konferencia, tehát egy olyan egyesülés, amelyet ez a törvényjavaslat is megnevez mint kedve zményezett civil szervezetet. 2003 decemberében, a konferencia alakuló ülésén 331 szervezet regisztráltatta magát, azonban közülük 53an hamarosan távoztak az ülésről. Nem öten, nem tízen, hanem 53 szervezet. A távozók szerint a szervezők tendenciózusan ki zárták a vezetésből azokat a szervezeteket, amelyek nem vállalták a kormányzati akarat propagálását. Az ülésen véleménydiktatúra volt, a szervezőkkel ellentétes véleményt megfogalmazni kívánóknak nem adtak szót. Miért éppen egy ilyen szervezetet tüntessen ki bizalmával a tisztelt Ház? Befejezésül úgy vélem, rosszul előkészített, a minimális belpolitikai egyeztetést is nélkülöző törvénytervezet van most a tisztelt Ház előtt. A tervezet mellékletében felsorolt szervezetek legitimációja erősen megkérdőjelezhet ő, kiválasztásuk, összetételük pedig nem kis részben elfogadhatatlan. Erős kérdés, hogy módosító indítványokkal mennyiben javítható ez a törvénytervezet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Hozzászólásra követ kezik Ékes József, független képviselő. ÉKES JÓZSEF (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hasonlóképpen, mint ahogy Lezsák Sándor is megfogalmazta, tényleg el kell gondolkodni azon, hogy Magyarországon a kétkamarás parlamentet lé trehozzuke vagy sem. Nekem mindig az jut eszembe, amikor ez év januárjában a miniszterelnök úr a négypárti frakció vezetőit, négy párt képviselőit a nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatosan egy olyan megbeszélésre invitálta, amikor a döntés szándéka az v olt, hogy ezután a nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatosan folyamatosan egyeztetnek. Lesz egy második lába is a tanácsok megalakításának, hiszen a vidékfejlesztési tanáccsal kapcsolatosan is van egy ilyen és ehhez hasonló szándék. Szeretném önö ket arra kérni, hogy talán Szili Katalin elnök asszonyt kérdezzék már meg. Ezelőtt három évvel jómagam egy levélben indítványoztam, hogy a magyar parlament hozza létre a fenntartható fejlődés nagybizottságát, bízza meg a Magyar Tudományos Akadémiát a fennt artható fejlődés hosszú távú stratégiájának a kialakításával, hiszen regionális szervezetei is vannak a Tudományos Akadémiának, vonják be a térségi társulások azon civil szervezeteit, gazdasági társaságokat, mindazon szervezeteket, amelyek érdekeltek egy t érségi társulási vagy regionális tanácsi vagy területfejlesztési vagy fenntartható fejlődési projekt hosszú távú kialakításában. Majd a Miniszterelnöki Hivatal, amikor a négypárti egyeztetés megvan, akkor az összes szaktárcára ossza le azon feladatokat, am elyek Magyarország hosszú távú stratégiájának szempontjából megoldásra érdemesek és szükségesek. Én is úgy foglalok állást, ahogy Béki Gabriella és a többi képviselőtársam, hogy a parlamenti ciklus utolsó két hetében, tehát, amikor a parlament ülésezik, eg y ilyen előterjesztést elfogadni, úgy érzem, hogy bűn és vétek. Bűn és vétek azért is, hiszen mindannyian tudjuk, a parlamenti patkó mind a négy pártja, a Nemzeti Fórum képviselőcsoportja is, hogy a következő kormányalakítás után sürgősen akár a közigazgat ási reformot, akár a regionális területfejlesztési kérdéseket újra kell tárgyalni, hisz nem tudjuk, hogy mi lesz a megyék szerepe, nem tudjuk majd, hogy a regionális tanácsok választott testületté fognak alakulni vagy sem. Tehát most elfogadtatni egy olyan törvényt, amit, ha a kormányzati akarat az elmúlt négy éven keresztül következetesen képvisel, akkor ezt minden további nélkül, ahogy Béki Gabriella fogalmazott, megtehette volna, mert annyi testületet alakít maga körül, annyi szakértőt von be, amennyit n em szégyell, és amennyit nem akar. Hiszen erről szólt idáig a történés, hiszen nagyon sok képviselőnk volt, valamelyik területnek a szakértője, kormánybiztosa, a civil élet nagyon sok szereplője is mint szakértő fel lett kérve.
