Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
139 több, mint 45, aki tudja, hogy hogyan lehet egy falut megmozdítani, akik nem várnak, akik ugyan mindig rettegnek a holnaptól, de mindig legy őzik a holnapot. Hogyan tudta megtenni a polgármester? Hogy vannak segítői. Ez a pár száz lelkes falu értette, hogy mi a dolga. Nem beszélt a szolidaritásról, hanem gyakorolta, és kiderült, hogy a szolidaritásban nem egyszerűen csak betett a közösbe, hanem a végén ő maga részesedett ebből. A falu be akarta fogadni a munkanélkülieket, be akarta fogadni a hajléktalanokat, és kiderült, hogy nem terhei lettek ők ennek a falunak, hanem építői és gyarapítói lettek ennek a falunak, és azért, mert volt egy polgárme ster és volt egy közösség, akik nem beszéltek, hanem cselekedtek. Hát innen üdvözöljük ezt a fantasztikus falut, amelynek volt bátorsága megmozdulni. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Igen! Igen, ők is Magyarország! Ők is Magyarország, akik tudják, hogy m i a dolguk. És Magyarországot jelenti az a Bóbics Antal is, aki 1990ben Zala megyében egyszemélyes vállalkozásként indult el. Egyedül volt, mint a kisujjam. Mára azt mondja, hogy kétszáz alkalmazottam van, de tudják mit, nem alkalmazottam, kollégám és par tnerem van. Nem ismerjük a nevét, pedig meg fogjuk ismerni, mert ma NyugatDunántúl egyik legsikeresebb kis- és közepes vállalkozása. Nem dörgölődzött politikusokhoz. Az ő kedvéért is mondtam el külön azt, amivel kezdtem a beszámolómat: fogalmam sincsen, h ogy mit gondol politikáról, hogy az ellenzéket vagy a kormányt támogatja, mert nem ezzel foglalkozott. Azzal foglalkozott, hogy kétszáz családnak adjon munkát, és mára a világ egyik legbefolyásosabb vállalata tüntette ki, a General Electric, mert ő az egyi k legjobb európai beszállítója. Versenyben győzött, legyőzte először önmagát, a kishitűséget, lehetőséget teremtett, élt ezzel a lehetőséggel, virágzik, a maga javára természetesen, meg annak a kétszáz családnak a javára, amely megcsinálta. És muszáj látni az ő sikerét is, a kollégák sikerét, mert igen, az ő sikeréből épül Magyarország, az ő sikeréből épül Zala és NyugatDunántúl. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Szakács Roland agrárvállalkozó Tiszadobról é desapja mellett kezdte. Mára, sok év után mintha neki erősebb és nagyobb befolyása lenne a vállalkozásra, mint édesapjának. 150 hektáron gyümölcskertészettel foglalkoznak. Fejlesztenek és előrejutnak. Sportember volt, sikeres sportember. Megtanulta, hogy a sikerhez és a tartós sikerhez a fair verseny szabályait kell betartani. Betartja a vállalkozásában is, betartja otthon is. És azt mutatja a példája, hogy a generációk összekapaszkodása, egy új, tehetséges agrárvállalkozó réteg megjelenése meg tudja újítan i Magyarországot. Ők azok az agrárvállalkozók, akik azt mondják, hogy mi az európai uniós csatlakozásnak nyertesei vagyunk, mert soha ennyi lehetőséget, soha ennyi támogatást, soha ilyen szabályozott viszonyokat nem kaptunk volna, ha nem ez történik velünk . Tudomásul veszi, majd nekiáll dolgozni. Ha kell, a kereskedelemmel foglalkozik, ha kell, a fejlesztéssel. A maga ura; de igazából tehetségével sokunk iránymutatója. Ő Tiszadobon a nem panaszkodó, hanem cselekvő agrárvállalkozó, Szakács Roland. (Taps a ko rmánypárti padsorokban.) Amikor múlt héten fölhívtam Farkas Zoltánnét Gyomaendrődön, aki a Rózsahegyi Kálmán iskola igazgatója, mert azt mondják róla, hogy amit csináltak ott, az valami egészen kivételes, és nem tud róla az ország, azt mondta, hogy örömmel megyek, de szeretnék még valakit vinni magammal, az elődömet, mert én csak három éve vagyok igazgató; Ladányi Gábornét, aki ott ül mellette, aki igazából megcsinálta ezt az iskolát, aki 12 éven keresztül Gyomaendrődön, az endrődi városrészben, egy olyan v árosrészben, ahol nagyon sok a nehéz sorsú gyermek, ahol az iskola minden második gyermeke hátrányos helyzetű, azt mondta, hogy olyan iskolát fogunk csinálni a magunk erejéből, ahol a tehetősebb családok nem fogják elvinni a gyerekeiket innét. Lehet, hogy épült egy új iskola itt mellettünk, szép, ragyogó és tiszta, de mi jobbak leszünk. Mi olyan iskolát fogunk csinálni, ahol az érték bennünk lesz, a tantestületben, nem pedig a csillogó iskolaépületben. És nekiálltak, és egyetlenegy tanulót nem vesztettek el , felújították az iskolájukat, mára színházterem van, mára drámapedagógia van, külön diákotthonuk van a nehéz sorsú gyermekeknek, könyvtáruk van, és tanítanak nyelvet, tanítanak multimédiás eszközhasználatot; Békésben, Gyomaendrődön, egy olyan iskolában, a mely kívülről olyan, mint az összes többi. Mert a titok nem
