Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
140 az iskolaépületben van, hanem ebben a két fantasztikus asszonyban és az ő kollégáikban, a tantestületben, akik rájöttek, hogy az iskola igazából a pedagógusok lelkében és a tanárok és a tanítványo k között kialakult fantasztikus viszonyban rejlik. Ők megcsinálták ezt a fantasztikumot. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Hat hétköznapi ember, de nem mindennapi emberek. Akik nem azért járnak el gyűlésre, hogy elmondják, mitől nehéz, hanem azért járnak el gyűlésre, hogy megkérdezzék és megtudják, hogyan lehet még többet és még jobbat; akik pontosan tudják, hogy az építkezésben és a fejlődésben van Magyarország sorsa. Igen! Mi ilyen országban hiszünk. Abban az országban hiszünk, ahol együtt látjuk a nehéz ségeket és a kihívásokat. Látjuk mindazt, hogy mi nem sikerült; látjuk a megépült kórházakkal, utakkal és iskolaépületekkel. És észrevesszük a tehetséget; és merünk büszkének lenni a sikerükre. És nem titkoljuk el az ország előtt, és nem mondjuk azt, hogy minden csak vagy fehér, vagy csak fekete, hogy minden vagy jó, vagy rossz. Mert Magyarország nem ilyen. Magyarország szenvedélyesen hisz a sikerében, nekünk politikusoknak pedig úgy kell viselkednünk és úgy kell vezetnünk ezt az országot, hogy azt mondjuk nekik, hogy messze jutottunk, de még nem elég messze. Tudjuk, hogy mi a dolgunk, de csak akkor tudunk messzebb jutni, ha megbecsüljük azt a tehetséget, szorgalmat, ami van ebben az országban, és nem vesszük el az ország kedvét, lelkét, helyenként szenvedél yét abban, hogy lehet csinálni ebből egy jobb országot. Mert igenis, ezt az országot tízmillió ember fogja megcsinálni a határokon belül, és 15tel együttműködésben a határon kívül. Ez az ország akkor lesz sikeres, ha megérti, hogy szükség van erre a tízmi llió emberre, hogy muszáj erőssé tenni a köztársaságot és Magyarországot, hogy muszáj összekapaszkodni. És nem igaz, hogy ez az ország olyan, ahol csak egyetlenegy szó van, az önzés, a középszer szava, egyetlenegy követelés van, hogy mit lehet elvenni. Mer t van még egy: mit lehet hozzátenni a közöshöz, hogyan lehet erősebbé tenni ezt az országot, sikeressé tenni a Magyar Köztársaságot. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.) Magyarország akkor erős, ha minden polgára dolgozhat. É n a munkahelyteremtés fő eszközét az építkezésben, az építkező sikeres emberekben és az ezt segítő szolgáltató államban látom. Nem támogatok olyan politikát, amely radikális adó- és járulékcsökkenéssel fenyegeti a szociális biztonságot. Én a radikalizmust, a felforgatást hibának látom, veszélyes hibának. A radikalizmus helyett nyugalomra van szükség, a ma nyugalmára és a holnap biztonságára. Igen, változásra készül az ország. Igen, választásra készül az ország. (Derültség, zaj és szórványos taps az ellenzék i padsorokban.) Sportszerűséget kérek, és sportszerűséget ajánlok; személyes, személyeskedő csaták helyett felelősségversenyt. A választás egyben valóban döntés is lesz. Mi a változás tartalma? Előremegyünk vagy visszafordulunk. Én azt javasolom, menjünk e lőre. Menjünk előre egy olyan úton, amely az összekapaszkodás, a közös munkának, a közös felelősségnek az útja, a siker megbecsülésének az útja, a nyugodt, bátor és okos kompromisszumoknak az útja. A pártcsatározásokba ugyanis belefáradt az ország. Ez nem lehet a célunk. Mi nem fáradt köztársaságot, hanem erős Magyarországot szeretnénk. Legyen közös nevezőnk, hogy az életminőség tekintetében Magyarországot a sokszor konkrét földrajzi tartalmától elvonatkoztatott jelzőként használt szóval nyugati országgá te sszük. Nyugati országgá az életminőség tekintetében; olyan országgá, amely ugyanakkor őrzi és védi nemzeti múltját, kultúráját, amely erős nemzeti öntudattal készül arra, hogy sikeres és erős legyen, ebben a sikerben védje polgárait, nyújtson kezet a lesza kadóknak, nyújtson kezet a szükségben szenvedőknek, és nyisson utat az elöl haladóknak. (14.20) Olyan országot szeretnénk, ahol van munka, van tisztességes bér, és a hónap végén nem kell a szomszédba szaladni kölcsönkérni, ahol a gyermekvállalás nem hosszú összeadás és kivonás kérdése, ahol nem egyszerűen csak színes álom a nyugodt otthon, hogy legyen családi autó, vagy ha van, azt le lehessen háromévente cserélni, hogy nyáron egyszer el lehessen menni nyaralni, és a
