Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
135 nincs út vissza a szocializmusba, és nincs út előre a polgári szocializmus fából vaskarika rendszerébe sem. (Taps a kormánypárti oldalon.) Magyarországon szociális piacgazdaságot szeretnénk teremteni. Egy olyan országot, amelyben közös teljesítményünket, a gazdaság teljesítményét éppen arra használjuk, hogy Magyarországon mindnyájan, mind a 10 millióan azt érezhessük, hogy van értelme az életnek, és arra használjuk fel közös jövedelmünket, hogy segítséget és lehetőséget nyújtsunk a zoknak is, akiknek nehezebben megy a sorsuk, akiknél nagyobb a szükség. Mert igen, a szociális piacgazdaság azt jelenti, hogy közös társadalmi szolidaritással egyensúlyozom ki mindazt, ami különbség a gazdaságban létrejön. Ez az a megoldás, egy jól működő gazdaság és egy szociálisan igazságos, szolidáris társadalom az, amely előremutat, amely képes Magyarország legtöbb kihívására válaszolni, és amely a biztonságot nem a múltba való visszafordulással, hanem bátor, jövőbe mutató politikával, okos kompromisszu mokkal találja meg. (Taps a kormánypárti oldalon.) Erős Magyarországot szeretnék. Erőset. Erőset a jogok tiszteletében, az intézmények működésében, a más országokkal és régiókkal vívott versenyben és erőset az ország polgárainak védelmében. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mára eljutottunk oda, hogy nem lehet nem meghallani a köztársaságnak azt a hangját, amikor azt mondja, hogy csak akkor tudok jobban vigyázni rátok, ha ti is jobban vigyáztok rám. Világosan szeretnék beszélni. A köztársaság ereje és cselekvőképessége a polgárok hozzájárulásán múlik. Nem tud többet tenni értünk az ország, mint amennyit mi teszünk érte. Erőssé a nemzetet csak polgárai tehetik, munkával, tanulással, tehetséggel, szorgalommal és szilárd erkölcsökkel. (13.50) Erőssé ke ll tennünk az országot, hogy védhessen bennünket és óvhasson bennünket. Aki felteszi azt a kérdést, hogy ő mit kap az országtól, annak azt is fel kell tennie, hogy vajon ő maga tude többet tenni Magyarországért, mert mi vagyunk Magyarország. Tisztelt Honf itársaim! Muszáj kimondanom, hogy azonos hosszúságú sort kell képeznünk a személyes jogok és kötelességek, valamint a felelősség és kötelezettségek asztalánál. És ebben a sorban azt, hogy ki kerül előre és hátra, nem az dönti el, hogy ki az erősebb és ki a gyengébb. Sőt, azt kell mondjam, hogy a lehetőségek sorában azokat kell előreengedni és előreengedni, akiknél nagyobb a szükség. A felelősség sorában pedig azoknak kell előállni, azoknak a jobb módúaknak, azoknak a tehetőseknek, ahol nagyobb a lehetőség. Az erős Magyarországhoz nem vezet az út az adófizetők kontójára vállalt féktelen ígérgetésen keresztül. Ez nem erősíti az országot, éppen ellenkezőleg: gyengíti. És gyengíti azokat is, akik ma azt hihetik, hogy ők lesznek egy ilyen politika kedvezményezett jei, mert mi vagyunk egyszerre adófizetők, és az adóforintokból részesedni akaró polgárok. Öncsalásból, önbecsapásból pedig nem épülhet sikeres, nem épülhet erős Magyarország. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) Tisztelt Országgyűlés! Én nem kívánok err e az útra lépni. Én nem vagyok hajlandó erre az útra lépni. Nem kívánom gyengíteni a köztársaságot csak azért, mert balga módon azt hihetnénk, hogy a felelőtlen ígéretek hátán keresztül fel lehet kapaszkodni a hatalomba, vagy meg lehet tartani azt. Az álla m tartalékai nem az állam költségvetésében vannak. Az állam költségvetése így is túlságosan sok terhet cipel. Nem lehet a közös terhére radikális ígéreteket tenni. Nem lehet, mert az állami bevételek radikális csökkentése veszélyezteti a szociális biztonsá got; és nem lehet, mert a kiadások súlya alatt már ma is nyög a költségvetés. Igen, igen: változásra van szükség, vagy ha úgy tetszik, és úgy pontosabb: változtatásra van szükség. Változtatásra abban, hogy miként tekintünk Magyarországra. Vajon akkénte, h ogy Magyarország az egyéni igények kielégítésének végtelen forrása? Vagy akkénte, hogy Magyarország a polgárok felelős, cselekvő közössége, olyan polgároké, akik értik, hogy az ország csak annyit tehet értük, mint amennyit ők tesznek
