Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
136 Magyarországért? Ez a z utóbbi az, amely biztosíthatja sokak felemelkedését, az összetartó, együttmaradó Magyarország megerősödését. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Hölgyeim és Uraim! Magyarország megerősödésének három olyan forrását látom, amelyek az adófizetők forintjaitól eltérően nem szűkösen, hanem széles lehetőséget biztosítva állnak rendelkezésre. Az első ilyen forrás az állam és intézményei működése átalakításának forrása. Igen, azt gondoljuk, hogy átfogó működési és igazgatási változásokra van szükség - ezekre készülünk. A cél, hogy jobban és igazságosabban szolgáljon minket ez az állam. Igen, szükség lesz - ezeken dolgozunk, ezeket készítjük elő - átfogó átalakításokra az igazgatásban, az egészségügyben, a kistérségi együttműködésben. Ezek lesznek a következő kormányzati időszak legfontosabb feladatai, de nem kívánunk addig várni; nem kívánunk, mert több a felelősség, és nagyobb a cselekvés lehetősége. Az államnak határozottabban kell védenie a gyengét, és utat kell nyitnia a leggyorsabban h aladóknak, azoknak, akik kockáztatnak és vállalkoznak nemcsak a maguk, hanem a haza haladásának érdekében. Két példát fogok mondani. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Halljuk!) Két példát, amellyel azt szeretném bizonyítani, hogy önmagában pénzt, több pén zt, számolatlanul mindenkinek ígért pénzt ígérni, bár könnyű, de nem mindig a legcélravezetőbb megoldás. Mert van bár bonyolultabb, de a célhoz mégis közelebb vivő ajánlat is Magyarország számára: egy olyan kormányzati magatartás, amely védi a polgárokat, és úgy teremt lehetőséget, ami összességében időnként talán többet is ér, mint a szűkösen rendelkezésre álló, az adófizetők által összerakott költségvetési támogatás. Az első példa: Magyarországon munkások és alkalmazottak sokasága érzi úgy, hogy a ma hatá lyos jogszabályok jobban védik a vállalatok mögött álló pénzintézeteket, az üzleti partnereket, mint éppen őket, alkalmazottakat és munkásokat. Nem normális az, hogyha több joga van egy banknak, több joga van egy szállítónak, mint magának a munkásnak. Ha v alaki nem fizeti időben a bankját vagy a szállítóját, akkor ott bizony késedelmi kamatot kell fizetni. Ugyanezt a késedelmi kamatot nem követelheti a munkás, ha neki később fizetik a bérét. Rajtunk múlik: olyan munkásokat védő jogszabályokat fogunk megalko tni, ami azt mondja, hogy a munkáltató, ha késve fizeti a munkása, az alkalmazottja bérét, akkor a jegybanki alapkamat kétszeresét köteles kifizetni; és hogyha nem tud megállapodni a dolgozóival, az alkalmazottaival, akkor bizony gyorsított eljárásban ezek az alkalmazottak a társaság felszámolását kezdeményezhetik, a legnagyobb súllyal nehezedhetnek rá a saját alkalmazójukra annak érdekében, hogy tisztességgel és jogszerűen bánjanak el velük. Mi több, valamennyi alkalmazott számára, valamennyi munkás számár a olyan biztosítást kötünk, hogy ha egy vállalat igazából nehéz helyzetbe jut, és mindenki sorba áll a pénzéért, akkor ne az önmagát védő munkásember legyen a legvédtelenebb, a leggyengébb, hanem a munkásember helyébe az állam lépjen oda, amely a biztosítá s eredményeként kifizeti a munkás járandóságát, és ő majd köztartozásként, kellő erővel és hatékonysággal be fogja szedni azt, ami jár a munkásembernek, és ami innentől kezdve jár az államnak. (Taps az MSZP padsoraiból.) De a munkabarát politikának együtt kell járnia a vállalkozáspárti politikával, mert középtávon csak akkor van elegendő munkahely, hogyha közben fejlődnek a vállalatok, fejlődnek elsősorban azok a hazai kis- és közepes vállalatok, amelyek kulcsszerepet játszanak a magyar foglalkoztatásban. A sikeres hazai és közepes vállalatok alkotják ma a foglalkoztatás, a biztos munkahelyteremtés gerincét. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A támogatást nem ők kapják!) Az elmúlt négy évben a liberálisok és szocialisták kormánya nagyon sokat tett azért, hog y több jusson a magyar kis- és közepes vállalkozásoknak. Négy számot mondok összesen. A 2002t megelőző négy évben összesen 18 ezer hazai kis- és közepes vállalkozás kapott állami támogatást, az azt követő időszakban több mint háromszor ennyien, 62 ezren. Mi több, ezek a vállalkozások a korábbi időszak 71 milliárd forintjával szemben, tőke- és hiteljuttatásként, pályázati forrásként nem
