Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
134 megszűnt. A 2002től napjainkig létesülő és a megszűnő munkahelyek egy enlege összesen 76 ezer. Többen dolgoznak ma, mint korábban, de látom, tudom és hallom, hogy többen keresnek munkát. És ez akkor is igaz, ha, őszintén mondom, igazán sokat tett azért ez a kormány, a Startkártya bevezetésével például, a munkaügyi ellátás t eljes rendszerének átalakításával, a legnehezebb helyzetben lévő munkavállalói csoportok társadalombiztosítási járulékának csökkentésével, hogy könnyebb legyen munkát találni, hogy növeljük az alkalmazók, a munkáltatók érdekeltségét, csökkentettük a minimá lbért (Sic!) annak érdekében, hogy csökkenjen a feketemunka. Szeptember végéig átfogó értékelést és elemzést nyújtottunk be a parlamentnek, hogyan lehetne továbbmenni, mit lehetne még tenni. Azt tudom mondani, hogy amíg van egyetlenegy ember, aki dolgozni szeretne, és nem talál munkát, addig kormány nem lehet elégedett, addig tovább kell menni ezen az úton. De úgy kell továbbmenni ezen az úton, hogy lépéseinkkel egyszerre szolgáljuk a szociális biztonság fenntartását és a gazdaság működőképességének fenntar tását. Csak az a megoldás jó, amely egyszerre és okosan, jó kompromisszumokkal szolgálja mind a két irányt. Harmadik megjegyzésem. Miközben novembertől hatályos az új közigazgatási eljárási törvény, amelynek eredményeként a hivatalok sokkal inkább szolgálj ák a polgárokat, mintsem ők ugráltatnák az őket megkeresőket és a náluk kérvénnyel jelentkezőket, miközben megteremtettük nagy viták közepette az önkéntes haderőt, miközben, ugyancsak sok vitát folytatva, átalakult a felsőoktatás, és új távlatokat nyitva e lindult a kistérségi együttműködés, vagy éppenséggel befejeztük a ’98 után félbeszakított igazságszolgáltatási reformot, és újra négyszintű a magyar igazságszolgáltatás, el kell fogadjam azoknak a kritikáját, hogy egyre fájóbb, hogy 1997et követően egyetl enegy kormány sem, beleértve a magunkét is, nem indította el az állam működésének és szerkezetének átfogó reformját. Teljesen világos, hogy a következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb feladata, hogy ma már nemcsak részterületekkel, hanem az állam műk ödésének egészével foglalkozva egy jobban működő, igazságosabb, hatékonyabb, az embereket jobban szolgáló állami működést kell teremteni az igazgatástól az egészségügyig bezárólag. Negyedsorban. Bár ma már azt mondják független intézetek is, merthogy mérik , hogy a szegénység szorítása picivel kisebb, mint korábban, hogy a legjobban élő egymillió és a legnehezebben élő egymillió között csökkent a távolság, az az igazság, hogy lehet, hogy ezt mérni már könnyű, lehet, hogy ez kimutatható, de nem lehet nem észr evenni, hogy százezrek vannak, akik azt mondják, hogy nehéz és reménytelen az életük. Büszke ez a kormány arra, hogy megfordult egy trend, hogy valamivel csökkent az egyenlőtlenség, hogy picivel kisebb a szegénység. De ha van egyetlenegy ember, akinek hóna p végén azon kell gondolkodnia, hogy a gyereknek befizetie a szakkört vagy kifizetie inkább a világítást, amíg kiszolgáltatva érzik magukat munkát keresők ezrei, tízezrei vagy százezrei, akkor bármennyire is el lehet számolni azzal, hogy nyilván az intéz kedéseink hatására is picivel kisebb a szegénység szorítása, azt kell hogy mondjuk, rengeteg itt még a teendő. És azt látjuk, hogy csak olyan politikát lehet folytatni, ami a szolidaritás alatt azt érti, hogy azoknak kell nyújtani a kezét, ahol nagyobb a s zükség, és nem azoknak kell nyújtani a kezét, ahol több a lehetőség. Ezt a politikát fogjuk folytatni. (Taps a kormánypárti oldalon.) Ötödsorban nem lehet nem észrevenni, hogy az országban sokan csalódtak. Csalódtak abban, hogy hogyan is mennek ma a közügy eink. Csalódtak abban, hogy milyen a politika hangulata, hangneme. Sokan érzik úgy, hogy a közügyek és ők távol kerültek egymástól, s azt hiszem, hogy itt nem az emberekkel van a baj. Sokan fordították el a fejüket a közügyek gyakorlásától. Érzékelhető egy fajta csalódás, egyfajta kiábrándultság. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Az elmúlt 16 évben politikai, gazdasági és jogi tekintetben megtörtént a rendszerváltás. Mégis, az ország jelentős része, ha esz ével el is fogadja, szívével, lelkével nagyon sokszor hadakozik e bonyolult új Magyarországgal. Mintha lélekben még most is két világ határán állna, mintha tétovázna, hogy merre induljon. Előre vagy talán vissza, hátra, a 90es évek előtti világba. Szeretn ék világosan fogalmazni:
