Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - Az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
996 újraelosztás, a centralizációs hányad mind növekményt jelentenek 2002höz képest, amely növekmény jelentős. Az állam eladósodása is igen jelentős: 8280 milliárdról 14 000 milliárd fölé nő az államadósság. Itt van egy ábra (Grafikonokat tartalmazó táblázatot mutat fel.) , amely a magánnyugdíjpénztári kifizetések hatása nélkül mutatja, hogy 2001hez képest 10 százalékkal nőtt az eladósodotts ága az országnak, ami nem a liberális és takarékos gazdálkodást, hanem az ország eladósodásának és kiszolgáltatottságának növekedését jelenti egyúttal. Az államháztartási hiány 7 százalék körül alakul, és bizony a maastrichti kritériumok mindegyikétől távo lodunk. Az infláció tűnik a legkedvezőbbnek, de az adósságállomány és a költségvetési hiány tekintetében akut gondokat fedezhetünk fel. Itt van egy másik ábra (Felmutatja.) , ami azt mutatja, hogy a kormány teljesen megbízhatatlan és következetlen volt a ko rábbi vállalásai tekintetében: vállalt mindig egy alacsonyabb államháztartási hiánytervet, 2003ban 4,5et, végül aztán 7,4 százalékig jutott el két lépcsőben, 2004ben 3 százalékról 6,5 százalékra, 2005ben 2,5 százalékról 7,4 százalékra, ahogy a tervek v agy a várható adatok szerint történik. Tehát a kormánynak semmilyen stabil, világos, egyértelmű elkötelezettsége nincsen, mindig utólagosan korrigálgatja teljesen kiszámíthatatlanul a különböző gazdasági paramétereket, ezáltal bizalomhiányt és megbízhatatl anságot gerjeszt az ország megítélése tekintetében. De nézzük az állami bürokrácia csökkentését! Itt is megint a szavak nincsenek a tettekkel párhuzamban. 2002ben 783 ezer ember dolgozott a közszférában, most pedig 816,5 ezer; ez 33 500 fős növekmény. Leh et persze azt mondani, hogy ez véletlen, lehet azt mondani, hogy a jövőben nem így lesz, de könyörgöm, szinte minden területen ez a helyzet. Tehát a kormány a saját maga által vállalt dolgokat nem tartja be, aztán amikor már maga nem tartja be a múltra néz ve, akkor próbál a jövőre nézve legalább valami szépet mondani, csak a jövőre nézve sem valósulnak meg ezek, legalábbis amikor beterjesztenek egy költségvetést, akkor máris világossá válik, hogy nem abba az irányba halad, mint ahogy elvben deklarálták. Az európai uniós felhasználások tekintetében megint csak egy idézetet olvasnék fel, a kormányhoz közel álló Magyar Narancsból. (Olvassa:) A vitát eldöntötte a bizottsági jelentés - az európai bizottsági jelentés , Magyarország 176 millió euró pozitív egyenle ggel zárta a 2004. évet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a bruttó nemzeti összjövedelem arányában a mienk a legszerényebb nyereség a tíz új EUtag közül. Márpedig a versenyképességünknek, Magyarország felemelkedésének az egyik központi tényezője, hogy vajon sikerüle az európai uniós forrásokat minél nagyobb mértékben, minél nagyobb arányban Magyarországra bevonzani, ezek megfelelő helyre kerülneke, és az állam biztosítjae a pályázati feltételeket és az önrészt mellé, hogy ezzel a fejlődés a különböző szfé rákban, a vállalkozói, illetve az önkormányzati szférában minél magasabb szinten meg tudjon valósulni. Azt mondja a Magyar Európai Üzleti Tanács a 2005. évi jelentésében: be kell látni, hogy a jelenlegi bürokrácia alkalmatlan ilyen jellegű, EUforrásokat h atékonyan használó feladatok kezelésére. Tehát megint csak azt látjuk, hogy nincsenek összhangban a vágyak és a tények. A közlekedési infrastruktúra vonatkozásában - itt megint a liberális párt felelősségéről van szó : kilométerenként 1,5 milliárd volt a mi időnkben az autópályaépítés, most 2,5 milliárd átlagosan, és nagyon sok esetben korrupció lengi körül a közbeszerzéseket, mint Budapesten, ahol megint csak liberális vezetés van, ilyen típusú óvások és összejátszások bizonyságot nyertek. Tehát sajnálat os módon nem átlátható és nem költségtakarékos az a típusú autópályaépítés, ami zajlik, ami egyébként megint csak egy rossz dilemma. Megint csak közgazdász szakértők fogalmazzák meg, hogy nem az autópályaépítés és a euróövezethez való 2010es csatlakozás a két alternatíva; a kettőt párhuzamba lehetne vonni, ha az államháztartás egyéb alrendszerei tekintetében a kormány előrelátóan és takarékosan viselkedne.
