Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - Az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója:
987 Ugyanezt a leckét mi is megtanulhatjuk, és ennek alapján megfogalmazhatjuk a legfontosabb gazdasági célokat, amelyekben érdemes lenne egyetértenünk. Közös érdekünk, hogy olcsóbb és hatékonyabb legyen az állam és a közigazgatás. Ez akkor valósulhat meg, ha elfogadjuk, hogy csökken az állami bürokrácia. De ez azt is jelenti, hogy a kampány hevében senki nem kritizálhatja a másik politikai erőt, ha ezt a célt megfogalmazza, és végrehajtja programjában. Függetlenül attól, hogy az elkövetkező években ki lesz éppen kormányon, már most m eg kellene állapodni néhány dologról. Például arról, hogy mennyivel legyen kisebb a közigazgatásunk; hogy mennyivel csökkenjen az állam újraelosztó szerepe, az adókoncentráció; mennyivel csökkenjenek az adók; hogyan alakuljon az államháztartás hiánya; miko r vezessük be az eurót. Ha egyszer minden parlamenti párt egyetért abban, hogy csökkentsük az adókat, csökkentsük az állam újraelosztó szerepét, mi több, csökkentsük az államháztartási hiányt, akkor egy ilyen megállapodás keretében tanúsítsunk egyfajta mér tékletességet, és ne követeljünk újabb és újabb állami szolgáltatásokat. Mondjuk el a külföldi befektetőknek: függetlenül attól, hogy ki van kormányon, mi garanciát vállalunk arra, hogy a magyar gazdaság kiszámítható és kalkulálható. A külföldi befektető t udhatja, hogy milyen szabályozókra és adórendszerre számíthat. Pontosan tudhatja azt is, hogy mire számíthat háromöttíztizenöt év múlva. Előre tudhatja, hogy az európai uniós támogatásokból és a hazai költségvetésből melyek a főbb prioritásaink; hogy mi ndig jut elég pénz arra, hogy intenzíven fejlesszük a közlekedési infrastruktúrát; hogy a magyar iskolából versenyképes tudással jöjjenek ki a fiatalok, legyen szó akár közép, akár felsőoktatásról; hogy az Uniónak érdemes lesz a hazai önkormányzatok és a vállalkozások által indított projektekbe befektetnie; hogy jó helyre jön a külföldi tőke és befektetés, hiszen itt megtalálja majd számítását; hogy egy olyan országba hozza a pénzét, amely mindinkább a régió centrumává válik; hogy ebben az országban a váll alkozások egyre versenyképesebbek, végül is tizedik éve egyfolytában nő a gazdaság. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselők! Befejezésként hadd mondjam el, ha egy ország tizedik éve csak és kizárólag fejlődik és erősödik, akkor az már nem véletlen, az nem pusztán szerencse, itt valami másról van szó, amúgy szerintem meglehetősen egyszerű dologról: munkáról, igazi vállalkozói kultúráról, a vállalkozás szabadságáról. Tudom, hogy mindez prózaian hangzik, de a modern gazdaságban, egy olyan gazdaságban, egy olyan világban, ahol szabadon lehet dolgozni és gazdagodni, az emberek alapvetően nem várnak többet a politikától. Ha tudunk, segítsük még egy százalékkal gyorsabban fejlődni, és ha lehet, ne akadályozzuk őket, hogy ezt el is érhessék. Szerintem, körül belül erről szól a nemzeti konszenzus. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemé nyek ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint ötöt perces időkeretben. Legelőször megadom a szót Józsa Istvánnak, a gazdasági bizottság előadójának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. DR. JÓZSA ISTVÁN , a gazdasági bizottság előadója : Köszö nöm a szót, elnök úr. A gazdasági bizottság megtárgyalta az elkövetkező tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről szóló kormányelőterjesztést, a tizenkét pontba sűrített, valóban a magyar társadalom és gazdaság kiegyensúlyozott fejlődését biztosí tó alapelveket, és előre szeretném bocsátani a végeredményt, hogy többségi szavazással támogatta. Kicsit érthetetlen módon, noha egyetlen ponton sem kifogásolták ellenzéki képviselők azt, ami itt le van írva, végül is csak tartózkodtak, és nem támogatták a z elfogadását. Ez meglehetősen különös álláspont, figyelembe véve, amit tartalmaz ez a tizenkét pont, mondhatnánk azt is, hogy analógiában '48ban úgy fogalmazták, hogy mit kíván a magyar nemzet, erre mondhatnánk, hogy mit kíván a magyar
