Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - Az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter, a napirendi pont előadója:
986 föl, ez az arány még magasabb. Tízből tíz üzle tember értene egyet az együttműködés fontosságában. Liberális politikusként és gazdasági miniszterként én csatlakozom hozzájuk. De hogy van ez a politikában? Talán nekünk, veszekedő politikusoknak is könnyebb lenne egyfajta partneri viszony alapján együttm űködnünk, ha világosan tudnánk, miben is kellene együttműködnünk, egyetértenünk. Ha megengedik, most erről beszélnék. Nekünk abban kellene egyetértenünk, hogy az ország talán legfontosabb célja a versenyképesség növelése, annak az egyszerű gondolatnak a be látása, hogy hihetetlenül nagy különbség van aközött, hogy az ország évente 3 vagy 5 százalékos növekedéssel számolhat. Kedves Képviselők! Gondoljanak egy pillanatra csak a saját bankszámlájukra: 3 százalékos kamat mellett 24 év szükséges ahhoz, hogy megdu plázódjon a betett pénzük, 5 százalékos kamat mellett ehhez elég 14 év is. (14.40) És most gondoljunk az ország GDPnövekedésére, a jelenség nagyon hasonló. Már tizedik éve folyamatosan nő a magyar gazdaság, átlagosan évente 4 százalé kkal. Ez hihetetlen eredmény! De ha képesek lennénk együttműködni, Magyarország még ennél is többre volna képes. A cél az lenne, hogy a következő években legalább 1 százalékkal jobban teljesítsünk a jelenlegi 4 százalékhoz képest. Erre minden esélyünk megv an. Különösen, hogy 2007től sokkal nagyobb tömegben jönnek az európai uniós pénzek, soksok ezer milliárd forint, ami tovább erősítheti a gazdaság fejlődését. Ha a GDP csak egyetlen százalékkal növekszik gyorsabban, mint ahogy eddig nőtt, akkor 12 év alat t elérjük a jelenlegi egy főre vetített osztrák GDPszintet. Tizenkét év alatt elérhetjük azt a fejlettségi szintet, ahol Ausztria ma tart. Ebből aztán az is következhet, hogy a bérek vásárlóértéke megközelíti majd a mai osztrák szintet, többet költhetünk tartós fogyasztási cikkekre, kevesebben élnek majd a szegénységi küszöb alatt. De ennyi idő alatt elérhetjük azt is, hogy a magyar munkások termelékenysége azonos legyen az osztrák munkásokéval. Az infrastruktúra területén is behozhatjuk Ausztriát. Autópál yahálózatunk 2012re már nem lesz rosszabb, mint az osztrákoké. Mi kell ehhez? Mikben kell egyetértenünk? Legelsőként egyet kell értenünk abban, hogy melyik modell biztosít nagyobb produktivitást, nagyobb fejlődést, nagyobb gazdasági prosperitást: az ango lszász modell, amit Amerika, Írország és Anglia képvisel, vagy a hagyományos európai szociális modell, amit leginkább Németország, Franciaország és Olaszország követ? Azt látjuk, hogy a hagyományos európai modell egyre kevésbé működik. Látjuk, hogy a franc ia, a német vagy az olasz gazdaság hosszú ideje stagnál. Ezek a nagy múltú országok ma tehetetlenül sodródnak. Csak néhány példa: Németországban 12 százalék körül van a munkanélküliség. Ez könnyen az ország destabilizálódásához vezethet. Franciaországban 1 0 százalék körül van a munkanélküliség, a fiatalok egynegyede ott munkanélküli. Így van ez Németország mellett Belgiumban is. Kimondhatjuk, hogy az öreg európai országok gazdasága beteg. A kibontakozás nem tűnik könnyűnek. Az OECD szerint a következő tíz é vben ezekben az országokban a növekedés átlaga egy százalék alatt marad. Ezzel szemben az angolszász gazdaságok elmondhatják, hogy kétszer olyan gyorsan fejlődnek, mint az európai átlag. Míg az európai gazdaságok az 1970es évek óta mindössze nettó 4 milli ó új munkahelyet teremtettek, addig ez idő alatt egyedül az amerikai gazdaság 57 millió új munkahelyet hozott létre. Az írek és az angolok, akik egykor Európa szegényháza voltak, mára az élre törtek. Írországban a kilencvenes évek második felében évi 8 szá zalék fölött volt a fejlődés. Az egy főre jutó nemzeti össztermék ma 40 százalékkal haladja meg az Európai Unió átlagát. De a munkatermelékenység is 35 százalékkal haladja meg az uniós átlagot. A foglalkoztatottak száma 60 százalékkal nőtt, a munkanélkülis ég 4 százalék körül van. Az angolok életszínvonalban megelőzték a németeket. Mindez annak köszönhető, hogy megtanulták Amerikától a leckét: dereguláció, adócsökkentés, bizalom a piacban, technológiai innováció, gazdasági szabadság.
