Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - „A Gyurcsány-kormány egy évéről!” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - VINCZE LÁSZLÓ jegyző: - ELNÖK (Harrach Péter): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: - ELNÖK (Harrach Péter): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
912 A 2002ben elkezdett politikát folytatni kívántuk. Azt mondtuk, hogy igen, építjük tovább az autópályákat. Igen, annyi autópályát próbálunk építeni ebben a négy évben, amennyit soha k orábban, és 20022006 között Magyarország autópályahálózatát megduplázzuk. Tartottuk magunkat az ígérethez, folytatjuk mind a mai napig - rendkívül intenzív tempóban - az autópályaépítéseket. Még az idei évben elérünk Szegedig; ott vagyunk Nyíregyháza és Debrecen határában; épül az M7es; az Adriára törekvők, a nyári szabadságukat az Adrián tölteni igyekvők tízezrei autópályán juthatnak le az Adriaitengerhez. A második törekvése a 2002ben megalakult új kormánynak, hogy visszaadja a demokratikus parlamen tarizmusba vetett hitet, hogy megerősítse azokat a normákat, amelyeket követendőnek tartunk, mert úgy gondoljuk, hogy igenis van értelme a parlamenti vitának, van értelme a demokratikus nyilvánosságnak, mert azt valljuk, hogy a kormány hatalma korlátozandó , és igenis biztosítani kell az ellenzék jogait, hogy ellenőrzési jogát a parlament különböző intézményeiben teljeskörűen gyakorolhassa. Igen, demokratikus fordulatot ígértünk. Azt mondtuk egy évvel ezelőtt, hogy ebben sem lesz változás. Mindazt, ami 2002 óta újra ennek a parlamentnek a sajátja , hogy hetente tartunk üléseket, hogy az ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottságok megalakulhatnak , ezt a gyakorlatot folytatjuk, mert a demokrácia nem arra való, hogy a kormány legnagyobb örömét lelhesse abban, hogy kivonja magát a demokratikus intézmények ellenőrzése alól, hanem éppen arra, hogy a kormányt ellenőrizhesse, a kormánnyal szemben ellensúlyt teremthessen a mindenkori ellenzék. A harmadik terület, amit jóléti rendszerváltásnak hívtunk 2002ben, a harmadik területen ígértük a legtöbb változást. Az igazi különbség abban foglalható össze, hogy 2002ben a száznapos programok keretében az elmúlt években, elmúlt másfél évtizedben felhalmozott jóléti adósságok törlesztésének a programját hirdettük meg. Több lehetőséget mindenkinek! - így szólt az a program, ezért válogatás nélkül, különbségtétel nélkül valamennyi nyugdíjasnak adott 19 ezer forintot; válogatás nélkül valamennyi családnak adott 13. havi családi pótlékot; válogatás nélkül valamennyi egyete mista számára emelte például a hallgatói juttatásokat; azaz törleszteni mindenkinek egyformán, különbségtétel nélkül a jóléti adósságokból - erről szólt a száznapos program. (9.20) Ehhez képest a Gyurcsánykormány programja azt mondta, hogy az igazságtalan ságokat kell csökkenteni. Az igazságtalanság csökkentése a status quo megváltoztatásának a programja. Nem azt mondja, hogy egyformán mindenkinek, hanem azt mondja, hogy több lehetőséget lent, és több felelősséget fent. Azaz azok a jóléti intézkedések, amel yek az elmúlt egy évben születtek, eltérnek természetük, karakterük, belső tartalmuk és struktúrájuk szerint mindattól, amelyeket döntően 2002ben és 2003ban javasoltunk, mert már nem egyszerűen jóléti adósságtörlesztést tűzött célul, hanem ennél többet é s mélyebbet: nagyobb igazságosság megteremtését javasolta az országban. Ezért mindakkor, amikor beavatkoztunk a mára működő jóléti mechanizmusokba és rendszerekbe, soha nem azt az utat választottuk, hogy egyformán és mindenkinek, hanem azt az utat - ha meg nézzük majd egyesével, akár a nyugdíjban, akár a családtámogatásban , hogy többet adjunk azoknak, akiknél több a szükség, és több felelősséget kérjünk azoktól, ahol több a lehetőség. Ezen a logikán születik meg példának okáért a bankadó; ezen a logikán ke zdjük el a most beterjesztett adótörvényekben a munka és a tőke jövedelmét azonosan adóztatni; ezen a logikán vezetjük be a legnagyobb személyes ingatlanokat megadóztató úgynevezett luxusadót; ezen a logikán épül a most beterjesztett nyugdíjkorrekciós java slat; ez a logika hatja át az egészségügyi rendszer reformját célul tűző huszonegy lépést a száz lépés programján belül, mert azt mondja, hogy csökkentsük az igazságtalanságot, amely ma az egészségügyi rendszerben van; ebből a logikából épül a családi segé lyezés rendszere, amelyet a következő hónapokban kívánunk majd bemutatni önöknek, és ebből a logikából épül valamennyi lépés. Ebből a logikából épül példának okáért a benyújtott költségvetési törvénynek az a javaslata, hogy a térségi fejlettségbeli különbs égeket kezdjük el akként is kompenzálni, hogy a csaknem ötven
