Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - „A Gyurcsány-kormány egy évéről!” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - VINCZE LÁSZLÓ jegyző: - ELNÖK (Harrach Péter): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: - ELNÖK (Harrach Péter): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
913 leghátrányosabb helyzetű településnek több fejlesztési forrást adunk, mint azoknak a településeknek, azoknak a régióknak, azoknak a kistérségeknek, ahol valamennyivel könnyebb az élet, ahol vala mennyivel modernebbek, fejlettebbek a viszonyok. Azaz a demokratikus normák, intézmények megerősítésében, a gazdasági, környezeti modernizáció programjában döntően a folytonosság érvényesül Medgyessy Péter kormánya és a mi kormányunk között, a szociális, j óléti intézkedések körében pedig sok tekintetben a változtatás, a változtatás logikája pedig az, hogy a jóléti adósságtörlesztés helyett a nagyobb igazságteremtés, a szerkezetek, a folyamatok, a status quo megváltoztatásának igénye hatja át a mi lépéseinke t. A tegnapi napon lehetőségem nyílt arra itt az Országgyűlésben, hogy mondjak egy értékelést, miként látom az elmúlt egy évet. Örömmel tekintek azon vita elébe, ami ezt követően fog kezdődni, mert talán a tegnapi napnál részletesebben tudja a kormány is b emutatni a törekvéseit, illetve részletesebben fogja az ellenzék is összefüggéseiben megmutatni, hogy hol és mivel nem ért egyet. Talán sikerül mélyebbre hatolnunk, és ha egy korrektebb, mélyebb, átfogóbb elemzésünk lesz Magyarország helyzetéről, benne a k ormányzásról, akkor talán még pontosabb, még jobb programokat fogunk tudni kidolgozni. Az elmúlt hetek, hónapok egyik vitája, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet folytatunk, jó irányba megye. Különösen hangosak lettek ezek a viták az elmúlt hetekben, amik or úgy tettük fel a kérdést - megismerve jó néhány európai intézmény álláspontját az autópályafinanszírozás elszámolásáról , hogy ha konfliktusba kerül egymással az euró minél gyorsabb bevezetésének korábbi szándéka, illetve a szociális igazságteremtés é s az építkezés programja, akkor hogyan kell dönteni. Szeretném, ha mindazok, akik a gazdaságpolitika eddig követett irányával szemben kritikát fogalmaznak meg, most kivételesen ők válaszolnának az én kérdésemre; azaz, hogy helytelenítike, hogy inkább azt támogatjuk, hogy folytassuk az autópályák építését. Helytelenítike, hogy az a szándékunk, hogy az elkezdett autópályaépítési programot befejezzük? Hozzáteszem, dönthetünk úgy, közös költségvetésünkben el tudunk érni megtakarítást akképpen, hogy építkezés eket leállítunk. Én az elmúlt évek tapasztalatai alapján inkább arra hajlok, hogy ezt nem szabad megtenni. Arra hajlok, hogy ott lesz élhetőbb élet, ott lesz több munkahely, ott lesz nagyobb szociális biztonság is, ahol az autópályaépítés következményekén t több munkahely lesz. Mert az autópályaépítés alapvetően a munkahelyteremtés világába visz el bennünket. Az autópályaépítést lehet kilométerekben is mérni, de talán sokkal többet mond sokak számára, ha a megteremtett munkahelyek számában mérjük ezt meg. Miért van, mondjuk, Győr környékén ma már munkaerőhiány, és miért van Békés megyében nagyon sok ember, aki nem tud elhelyezkedni? Ennek nagyon sok oka van, de az egyik legdöntőbb ok, hogy GyőrMosonSopron megyében, Győr városában a rendkívül jó környezet i, infrastrukturális adottságok okán - ezek között kiemelten fontos a közlekedési infrastruktúra, az egyetemmel való együttműködésnek a képessége és annak az eredményei - folyamatosan új és új vállalatokat csalogat a térségbe. Olyannyira, hogy ma 4050 kil ométeres körzetből hoznak be reggelente meg délutánonként, meg késő este műszakba járó embereket. Ha ezt akarjuk tovább csinálni, ha ez a követendő példa, akkor autópályát kell vinni Csongrádba, Békésbe, HajdúBiharba, Szabolcsba. Azt látom, hogy amikor ki derült, hogy az M3ast meghosszabbítjuk, és Miskolcig fog érni az autópálya, akkor egyszer csak a Bosch nemcsak Miskolcon, hanem a térségben máshol is elkezdett új üzemeket telepíteni. Azaz inkább arra hajlok, miközben persze va n felelősségünk azért, hogy a közös költségvetésünket, az államháztartást egyensúlyban tartsuk, hogy gondoljunk arra, hogy a ma befektetése, az a holnap jövedelme, a ma befektetése, az a holnap munkahelye, a ma befektetése a munkahelyeken keresztül a holna p biztonsága. Másik oldalról, miután érdemi és mély vita nincsen sem a családtámogatásról, sem a nyugdíjemelésről, úgy is feltehetem a kérdést: szeretnée bárki, hogy a közköltéseink megkurtításának az legyen a következménye, hogy ezt az ötéves nyugdíjkorr ekciós programot,
