Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 3 (250. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
815 esztendő azt mutatja, hogy szavakban ez a bátorság megvan, tettekben már kevéssé. Az igazság pillanata mindig akkor következik be, amikor a kormány az esztendő két legfontosabb törvényét beterjeszti, az egyik az adótörvények sokasága, a másik pedig a következő esztendei költségveté s. A tavalyi év türelmi év volt, hiszen valójában nem volt az új kormánynak elég ideje felkészülni, és olyan módosításokat végrehajtani a költségvetésben és az adótörvényekben, amely erről a bátorságról tett volna tanúbizonyságot, azonban most már eltelt e gy esztendő, és lett volna idő. (14.10) És az igazság pillanata bekövetkezett: előttünk fekszik az adótörvények sokasága, péntek óta ismerjük a költségvetés sarokszámait, ismerjük a költségvetési törvényt, és egyik törvény sem jelent semmi biztatást a jövő re nézve, a jövőt illetően. Az adótörvények csökkentése (Sic!), amely meglehetősen populista módon fogalmazódik meg, és a pártok versengenek, hogy ki tud többet ígérni, 300 milliárd adómegtakarítást irányoz elő, ennyi maradna a vállalkozóknál, ennyi maradn a az adófizető polgároknál. Alapvetően ezzel a céllal egyet lehet érteni. Node a kérdés másik fele az, hogy ennek a forrásait mi fogja biztosítani. Péntekig még reménykedhettünk abban, hogy talán a költségvetési törvény a kiadások lefaragásával ennek a for rásait elő tudja teremteni, de sajnos ez nem így történik. Egészen kicsiny, elenyésző része érhető tetten a források biztosításának, a 300 milliárd bizonyosan nem. Egy részt azért ki kell emelni az adótörvények tömegéből: ez az áfacsökkentés 25 százalékról 20 százalékra. Ez egy régi dolog, nagyon régen meg kellett volna lépni, hiszen versenyképesség szempontjából, a belső piac élénkítése szempontjából ez feltétlenül fontos. A miniszterelnök úr említette, hogy az áram január 1jétől majd csökkenni fog, legal ábbis az ára, hiszen csökken az áfakulcs. Ez igaz, de az esedékes 20 százalékos gázáremelés bizony meg fogja drágítani az áramot, mert az erőművek jelentős része gázüzemű, és nyilván be fog épülni az árba a gázáremelkedés. A személyi jövedelemadó körüli és az öt évre előre megtervezett törvénymódosítások a társadalmi igazságosság minimumát sem elégítik ki, kismértékűek, a magyar vállalkozókat, a magyar gazdaság szereplőit nem nagyon fogják jobb helyzetbe hozni, pedig ilyenkor, amikor nehéz helyzetben vagyun k, ez lenne a fontos, hogy a bevételeket, az adóbevételeket a vállalkozások élénkítésével hogy tudjuk növelni. Az euróbevezetéssel kapcsolatban a miniszterelnök úr a hét végén azt mondta, hogy nem kell kapkodni, és nem kell hirtelen eldobni magunktól a nem zeti valutát. Ezzel lehet egyetérteni, és lehet nem egyetérteni, de azzal bizonyosan nem, hogy úgy állítja be a miniszterelnök úr az eurózónához való csatlakozás időpontját, mintha ez a mi választásunk lenne. Hát nem mi választunk! Sajnos, nincs olyan hely zetben a magyar pénzügypolitika, a magyar gazdaság, hogy ezt 2010re a mostani trendek mellett meg tudjuk tenni. És én egyetértek Kuncze Gáborral: nagyon fontos lenne - és ehhez kell majd bátorság , hogy szigorú lépések következtében 2010re bevezethető l egyen az euró Magyarországon is. Ennek nagyon egyszerű az oka, nem akarom ismételni, amit a frakcióvezető úr felsorolt, de a magyar gazdaság kicsiny, nyitott, és ebből adódóan rendkívül kiszolgáltatott. Ezt a kiszolgáltatottságot az eurózónához való csatla kozás nagymértékben csökkenthetné. És az elmúlt esztendő talán legszomorúbb eseménye december 5e, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás. Ha a miniszterelnök úr ezt a történelmi lehetőséget kihasználta volna, ami gyógyírt szolgáltathatott volna egy 85 éves nemzeti sebre, a trianoni tragédiára, ha nem riogatja azzal a választópolgárok sokaságát, hogy 539 milliárd forint terhet fog róni a kettős állampolgárság bevezetése a magyar nemzetgazdaságra, akkor másképp alakulhattak volna az események. Talán ol yan helyzet állt volna elő, hogy valódi nemzeti egység lett volna teremthető, hiszen ez egy olyan nemzeti cél lett volna, amelyet jobboldalnak, baloldalnak, minden nemzeti erőnek támogatnia kellett volna.
