Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 3 (250. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
808 Nekem ebben az ügyben Chirac elnök úr példája az irányadó; Chirac elnök úré, aki Franciaországban valamennyi párttársával szemben fellépett, akik a fr ancia szélsőjobboldali populistákkal kívántak megállapodást kötni. Nekem ebben az ügyben - példának okáért, hogy egy másik oldalt mondjak - a német kancellár példája az irányadó, aki akár még a hatalomról is hajlandó lemondani, de nem hajlandó szövetkezni azzal a radikális baloldallal (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) , amelyről úgy gondolja, hogy egyébként a német megújulás, a német reformok útjában állhat az általuk képviselt politika. Azaz a bölcs, felelős, demokratikus és középre tartó politika az, a mely Magyarország számára a jövőt jelentheti. (Taps az MSZP padsoraiban.) Mélyen tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben többször volt arról vita, hogy kelle, szabade itt a parlamentben kormánypárti politikusként vitatkozni ellenzékkel, helyénvalóe, hogy kormánypárti politikusok vitatják az ellenzék politikáját, az ellenzék egyes politikusainak megnyilvánulását. (Demeter Ervin: Ha nem tudnak kormányozni, akkor nincs más.) Én azt gondolom, hogy az ország egészéért közös a felelősségünk. Ez a közös poli tika vitában alakul ki. Ellenzékiek természetes módon vitatják, és az a helyes, a kormány politikájának egyik vagy másik részét, hozzájárulnak egy sor ponton egy politika átalakításához. A kormánypártiak vitában védik a maguk álláspontját, és rámutatnak az okra a hibákra, ellentmondásokra, ami az ellenzék érvelésében és magatartásában van. Az országért közös a felelősségünk; a kormányzásért valóban nem, de az országnak, a magyar parlamentarizmusnak az ellenzék is része. Az ellenzék és a parlament egésze elle nőrzi a kormány tevékenységét, de kormánypárti politikusok és ellenzéki politikusok nyitott vitában vitatják egymás álláspontját. Nem gondolom, hogy ezért meg kell sértődni; azt gondolom, hogy ez a normális. Az a normális, hogy az ellenzék politikája éppúg y ki van téve a kritikának, mint a kormány politikája. Ez az a magatartás, amely, azt gondolom, továbbviszi a magyar parlamentarizmus legszebb örökségét, továbbviszi azt a demokratikus hagyományt, amelyből egyébként nekünk a XX. században nem sok volt, épp ezért érdemes azt a keveset is megőrizni, és érdemes ezt fejleszteni. Ebben pedig én továbbra is azt a magatartást fogom folytatni, ahol számot adok a magam, a magunk politikájáról, és vitatkozni fogok önökkel abban, amiben vitám van. Amiben nincsen vitám , azt nem fogom vitatni csak azért, hogy vitatkozzunk. (Dr. Simicskó István: Dehogynem!) Tisztelt Országgyűlés! Egy évvel ezelőtt a kormányprogram vitájakor, az arra adott egyik válaszban - gúnyosnak szánt megjegyzésként - azt vetették oda nekem, hogy ige n, miniszterelnökjelölt úr, ön jó időben volt jó helyen. Akkor is válaszoltam erre a felvetésre; most is azt tudom mondani, hogy nagyon jó időben vagyunk ahhoz, hogy tegyünk és cselekedjünk Magyarországért. (13.40) Jó időben vagyunk ahhoz, mert sürget ben nünket az idő, hogy egy igazságosabb és biztonságosabb országot teremtsünk. Jó időben vagyunk ahhoz, hogy azokat a programokat, a nyugdíjkorrekció programját, az új családtámogatás programját, az új adóprogramot, a minimálbér emelésének programját, a szakk épzés átalakításának programját, az egészségügyi reform elindításának programját, a szeptemberben bejelentett közoktatási javaslataink végrehajtását, mindetmindet megtegyük. Ez a kormányzás! Nem beszélni kell, hanem programot adni, és nem választási ciklu sokban gondolkodni, hanem Magyarországban gondolkodni. Igen, jó időben vagyunk. És nem vitatom, szerintem jó helyen vagyunk. Itt, a parlamentben vagyunk, abban a parlamentben, amely Magyarországon a legfontosabb demokratikus intézménye és kerete a nyílt, o kos, országról szóló vitának. Magyarországért, a köztársaságért! Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
