Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 3 (250. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz):
809 A frakciók részéről elsőként megadom a szót Áder János frakcióvezető úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából, 8 perces időkeretben. Frakcióvezető úr, öné a szó. DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz) : Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök úr, valóban, az elmúlt egy évben sokat beszélt. Beszélt, beszélt, napirend előtt sokat beszélt. A népi bölc sességet hadd idézzem önnek: sok beszédnek sok az alja. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Dr. Géczi József Alajos: Hűha! - Közbekiáltások az MSZP soraiból. - Az elnök csenget.) Ön arról beszélt az imént is, hogy nagy hegy előtt állt egy esztendővel ezelőtt. Egy nagy hegy előtt, valóban, amit önök hordtak össze. Ígérethegynek lehet ezt tekinteni, 2002es választási ígérethegynek. Ön kerülgeti, kerülgeti ezt az ígérethegyet, mint macska a forró kását, de nem nagyon tud vele mit kezdeni. Mert mi is lett ezekből az ígéretekből, miniszterelnök úr? Mi lett az ingyen gyógyszerre vonatkozó ígéretből, amit a szívbetegeknek tettek? Mi lett az ingyenes tankönyvből minden általános iskolásnak? Mi lett a minden bölcsődésnek és óvodásnak megígért ingyenes étkezésből? Mi let t az ingyenes utazásból, amit önök a diákoknak ígértek? Aztán azt is mondták, hogy az Orbánkormány által az önök számára is szimpatikus programokat meg fogják tartani; ezekhez nem nyúlnak hozzá, sőt, ezeket továbbfejlesztik. Hadd mondjak erre három példát ! Széchenyiterv: azt ígérték, hogy megtartják, továbbfejlesztik, ehhez képest szétverték. Az otthonteremtési program: külön kiemelte Medgyessy Péter miniszterelnökjelöltként, hogy igen, ez egy jó dolog, megtartják, tovább fogják fejleszteni, ehhez képest szétverték. A családtámogatási rendszerről is azt mondta Medgyessy Péter miniszterelnökjelölt korában, hogy bizony azokat a vívmányokat, amelyek a polgári kormány időszakához kötődnek, megtartják, ehhez képest önök, most, január 1jétől szét fogják verni . Ígértek önök, már ön is miniszterelnökként, adócsökkentést. És mi történt? Az első intézkedések egyikeként 2005. január 1jétől újabb drámai adóemelések történtek ebben az országban. Az autópályák vonatkozásában pedig, ha már ön ezt szóba hozta, csak a r end kedvéért hadd emlékeztessem önt arra, hogy úgy tűnik, talán megépül 200 kilométer, de az ígéret ennek a négyszerese volt, miniszterelnök úr. Ráadásul nemcsak hogy kevesebbet építenek meg az ígérthez képest, hanem az önök által meghatározott időponthoz képest is később építik meg, és sajnos azt kell mondanom, hogy kétszer olyan drágán, mint ahogy a polgári kormány időszakában épült. Bizony, nagy szükség lenne azokra a többletforrásokra, azokra a pénzekre, amelyekből önök ezeket az autópályákat építik, in dokolatlanul drágán. Ön szóba hozta a nyugdíjak és a nyugdíjemelés ügyét. Persze, úgy lett volna kerek a történet, ha ön arról is megemlékezik, hogy azért az elmúlt három esztendőben, három és fél év alatt és az ön kormányzásának egy éve alatt is ez a korm ány számos olyan döntést hozott, ami a nyugdíjasokat rendkívül hátrányosan érintette; hogy csak néhány példát mondjak, az előbb Kuncze Gábor hiányolta: a gázáremelés, a villanyáram emelése vagy a gyógyszer árának emelése. Ön mosolyog ezen, miniszterelnök ú r, de azok a nyugdíjasok, akiknek ez súlyos, szinte mármár megoldhatatlan problémát jelentett, nem hiszem, hogy mosolyognak akkor, amikor előveszik a megemelt gázszámláikat, villanyszámláikat, és 50 vagy 100 százalékkal többet kell fizetniük a gyógyszerek ért, mint a kormányváltás időszakában. Azt hiszem, nekik nincs kedvük mosolyogni úgy, mint az imént önnek. Elfelejtett arról is számot adni, hogy azt az igazságtalanságot, ami kétségtelenül megvan a nyugdíjrendszerben, az előző szocialista kormánynak köszö nhetjük, Horn Gyula kormányának. A nyugdíjrendszer 1997es átalakításáról beszélek, arra gondolok. Örülök, hogy ha nem is mondta ki, de magából a kormányzati szándékból arra következtetek, hogy ön végül is jó néhány év elteltével helyesli azt a korrekciós programot, amit az Orbánkormány hajtott végre 1998ban, ’99. január 1jétől, aminek az volt a lényege, talán emlékszik rá, hogy a legalacsonyabb nyugdíjakat, hiszen azok már nagyonnagyon alacsony összegek voltak, 25 százalékkal emelte meg a polgári kormá ny. Ez körülbelül félmillió nyugdíjas életén segített. Én örülök, ha önök ezt a programot ilyen értelemben
