Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 3 (250. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
807 Ennek érdekében állítottuk helyre és dinamizáltuk a kapcsolatainkat Oroszorszá ggal, ennek érdekében fordultunk nagyon erőteljesen Ázsia irányába. Csak háromszor volt látogatás az elmúlt években Ázsiába, és ezt akkor is tettük, amikor döntően az ellenzék nagyobbik pártja sokat fanyalgott, hogy miért kell nekünk Oroszország, sőt fanya logtak legutoljára akkor, amikor DélkeletÁzsiába látogattunk, hogy kelle nekünk ebbe a kapcsolatba invesztálni. Majd örömmel láttam, éppen egy héttel ezelőtt, hogy a legnagyobb ellenzéki párt is úgy gondolja, hogy bizony, egy sokkal dinamikusabb Ázsiapo litikát kell folytatnunk, és énszerintem ez rendben van. Énszerintem, ha Magyarországon egy dinamikus országot szeretnénk, ha egy fejlődő országot szeretnénk, akkor olyan térségek irányába kell fordulnunk, amelyek növekedése, potenciája nagyobb, mint az eu rópai térségben ott rejlő gazdasági potenciál, ott rejlő növekedés. Ázsia e tekintetben, Oroszország e tekintetben nem hagyható figyelmen kívül, sőt. Az elmúlt év egyik legnagyobb politikai vitája volt Magyarországon a kettős állampolgárság kérdése, és á ltalában a határon túli magyarokhoz fűződő magyar viszony. Minden politikai törekvést legvégső soron az minősít, hogy elérie célját. Én azt gondolom, hogy a kezdeményezőknek és a kezdeményezés támogatóinak legátfogóbb célja nyilván az lehetett, hogy javít sák a magyar – magyar kapcsolatokat. Ha én most ránézek erre a kezdeményezésre lassan egy év távlatából, akkor azt kell mondanom, hogy ha más nem, az egészen pontosan bizonyítja e kezdeményezés politikai fogyatékosságát, hogy következtében a magyar – magyar ka pcsolatok nem javultak, hanem minden korábbinál érzékenyebbek, helyenként feszültebbek. Azt hiszem, nagyon fontos tanulság ez, hogy a politikában nem elegendő a jó szándék, bár itt e tekintetben abban is volt vita közöttünk, hogy ez egy helyes eszköze egy talán helyes célra - de még ez sem elegendő. Most számolni kell e lépések következményével, számolni kell azzal, hogy mit okoz később egy ilyen kezdeményezés. Én azt látom, hogy az a magatartás volt helyes - amelyben volt egyetértés egyébként 2002ig, 200 3ig Magyarországon, az a magatartás , amelyet egyébként a 2002ig hivatalban lévő kormány a velencei bizottsággal hivatalosan is közölt. Az volt énszerintem a magyarság érdekeit figyelembe vevő, és az össznemzeti érdeket jól érvényesítő politika, és a ke ttős állampolgárság automatikus megadására irányuló népszavazási kezdeményezés oktalanul bontotta meg ebben a kérdésben a parlament túlnyomó többségében meglévő egyetértő viszonyt. Hozzá kell tenni azonban, hogy ebben is van azért némi változás, mert míg a korábbi hónapokban a magyar parlamentben voltak olyan erők, amelyek például Románia európai uniós csatlakozását a székelyföldi autonómia előzetes megadásához és garantálásához kötötték, mi több, a FideszMagyar Polgári Szövetség elnöke - még nem olyan rég en is - azt mondta, hogy ezt ki kell kényszeríteni és ki kell követelni, hála istennek, azt láttam, hogy képes volt Orbán Viktor úr saját radikálisaitól elhatárolódni, képes volt arra, hogy amikor valóságos reálpolitikusként, a felelősséget is vállaló elle nzéki politikusként kellett megnyilvánulnia (Moraj a Fidesz padsoraiban.) , akkor beült a képviselőházba, igen gombot nyomott, és nem engedte, hogy bármilyen nyomásgyakorlás is eltántorítsa őt attól. (Taps az MSZP padsoraiban.) Az a jó, hogyha az állásponto k közül nem a bálványosi álláspont az, amely meghatározza a Fidesz politikáját, hanem az az álláspont, amely érti, hogy a régió biztonsága, a magyarság össznemzeti érdekének érvényesítése szempontjából Románia európai uniós tagsága elsőbbséget élvez. Örülö k, hogy Orbán Viktor és én ebben a kérdésben, sok másban nem, de ebben a kérdésben egyetértünk, és Orbán úr nem a Jobbikkal és nem a MIÉPpel ért egyet ebben a kérdésben. (Taps az MSZP padsoraiban.) Bár - közbevetőleg jegyzem meg - nagyon jó lenne, hogyha ez a fajta erős, elvi, demokratikus magatartás érvényesülne például akkor, amikor azt tapasztaljuk, hogy Budapest Belvárosában a jobbközép, a magyar konzervativizmus örökségének ápolását is magáénak valló FideszMagyar Polgári Szövetség, együttműködési meg állapodást köt az önkormányzatban a Jobbikkal és a MIÉPpel - énszerintem ez nem jó. (Felzúdulás és közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Demokratikus politikai pártok Európában távol tartják magukat a radikálisoktól és a szélsőségesektől. Énszerintem ilyet sem önkormányzatban, sem Magyarországon nem szabad tenni. (Dr. Simicskó István: Miről beszélsz? Tudod?)
