Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 27 (249. szám) - Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
770 hosszúhosszú sorokban állni a földhivatalokban, hogy ha valaki megkap egy adatot, azt biztonsággal kezelhesse, és hogy a lakásmaf fia mozgásterét, ha nem is lehet megszüntetni - ahogy a képviselő asszony is mondta , de minimalizálni kell. Ennek érdekében kell itt az elkövetkezendő időszakban ezen a törvényen együtt dolgoznunk. Arra kérek mindenkit - főleg a kormánypárti képviselőket és a minisztérium képviselőit , hogy az ellenzéki oldalról beadott módosító javaslatokat is szívleljük meg, lehetőség szerint támogassuk, és legyen végül egy olyan törvény, ami minden magyar embernek az előnyét szolgálja, aki valaha is az ingatlannyilvá ntartással kapcsolatba fog kerülni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, az SZDSZből. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tiszte lt Országgyűlés! 1996ban, amikor ennek a törvénynek a kógens szabályozása egy átfogó reformon keresztül megvalósult, volt szerencsém mint FMállamtitkár az expozét elmondani, és akkor egy meglehetősen rossz helyzetben lévő földhivatali nyilvántartáshoz ke llett nekünk valamiféle jogi szabályozást adni. Gondoljanak bele, ’96ban a részaránytulajdonok nem voltak kimérve, a kárpótlási földek jó része egyszerűen még csak a nyilvántartásban, bevezetésben sem szerepelt, számos ingatlan tulajdonviszonyai rendezetl enek voltak, lakótelepek voltak olyanok, amelyek nem voltak bejegyezve az ingatlannyilvántartásba, hiszen a ’70es években túlzottan nem foglalkoztak egyegy újonnan épülő lakótelep - ezek panellakások többnyire - bejegyzésével. Bizony egy olyan elektroni kai fejlesztés előtt álltunk, amely ennek a működőképességét nehezítette, hiszen fejleszteni is kellett, alapadatokat is kellett szolgáltatni. Ráadásul még mentek azok az eljárások, amelyek a tulajdonjogviszonyban Magyarországon minden eddiginél nagyobb sz ámban jelentek meg, ugyanis közel 3 millió ingatlannak változott a jogi státusa - a kárpótlás, a részaránytulajdon, valamint a privatizáció kapcsán megjelenő új bejegyzések. Hatalmas munkához kellett egy szabályozást alkotni. Akkor is fölmerült már az a vi ta, amire itt Devánszkiné Molnár Katalin is utalt, hogy ha ilyen hatalmas teher nehezedik magára a telekkönyvre, tehát a technikai dologra, akkor a jogbiztonságot szolgálandó magát az adatátvezetést és az ezért való felelősséget meg lehetne osztani úgy, ho gy az kerüljön bírósági felügyelet alá, magyarul az 1974 előtti állapotok visszahozatala; az ingatlannyilvántartásban valamennyi adat hitelessége bírósági közhitelességgel jelenik meg, de a technikai rész marad mint a telekkönyv alapdokumentációt előkészí tő rendszere az akkori Földművelésügyi Minisztérium hatáskörében. Ez a vita egyébként azóta sem dőlt el, nyilván az ember álláspontja változik attól függően, hogy hol ül. Én vehemensen elleneztem volna a bírósági átvételt, most már nem vagyok ennyire bizto s ebben a dologban; lehetséges, hogy a közhitelesség szempontjából - látva itt az időközben elkezdődött lakásmaffiadolgokat is - talán mégiscsak megnyugtatóbb lenne ennek a rendszerben való elhelyezése, tehát egy független hatalmi ághoz vitele, erről van szó. Egyebekben a technika attól még nem lesz jobb vagy kevésbé jó, illetve ezeknek a szabályoknak a kijátszhatósága sem erősödik, amit sajnos kénytelenek voltunk megtapasztalni az elmúlt időszakban. Ez a módosítás minderre nyilván nem fog választ adni, de egykét helyen már beveszi azokat az intézkedéseket, amelyekről oly sokszor beszéltünk itt a parlamentben is. Bejegyzésre csak jogerős határozat alapján lehet mód a jövőben. Eddig bejegyezték, aztán megkapta az ügyfél, hogy egyébként be van jegyezve. Nézi szerencsétlen, hogy az ő lakására bejegyezték másnak a tulajdonjogát, nem is ő írta alá, és mehetett aztán a bíróságra. Most ez a közigazgatási eljárás szerint csak akkor következik be, ha már ő megkapta az értesítést, nem fellebbezett, nem élt a jogorvos lati lehetőségével; addig nincs adatátvezetés sem, tehát ez már egy garancia.
