Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 27 (249. szám) - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetése végrehajtásának ellen... - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
734 A kétperces felszólalások után folytatjuk az írásban előre jelentkezettek sorát. Keller László képviselő úr következik. KELLER LÁSZLÓ ( MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hat órája vitázunk itt a 2004. évi zárszámadásról, és nincs könnyű helyzetben az az állampolgár, aki szeretné részleteiben is megismerni, hogyan sikerült végrehajtani a 2004. évi költségvetést. A nagy terjedelmű törvényjavaslat és a kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés bemutatása itt az Országgyűlésben különösen nehéz feladat. Különösen nehéz ez akkor, amikor az ellenzék teljesen egyoldalúan, a kedvezőtlen mozzanatokat kiemelve a költségvetés végreh ajtását országrontásként prezentálja itt a plenáris ülésen. Szerintem akkor járunk el helyesen, ha a megismertetést tárgyszerűen végezzük, úgy, ahogy ezt kormánypárti hozzászólók Göndör Istvántól kezdve Csabai képviselő asszonyon keresztül végrehajtották. A 12. zárszámadás vitáját kísérem végig 1994 óta, s most a legfontosabb megállapításom az, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslat metodikájában, szakmai kimunkálásában ismét előrelépést mutat a korábbi évek beszámolóihoz képest. Ez így természe tes, az államigazgatás egyre részletesebb, mélyebb elemzését adja a megelőző esztendőknek. Felelősen csak úgy lehet a 2004. év teljesítéséről beszélni, ha a pozitív folyamatokról úgy szólunk, hogy nem tévesztjük szem elől a kedvezőtlen történéseket sem. Ak kor, amikor a 2004es esztendőt terveztük, már világosan látszott, hogy a gazdaságpolitikában határozott fordulatra van szükség. Bár a legfontosabb makrogazdasági mutatókat 2003 végén a fordulathoz igazítottuk, de már akkor látható volt, hogy a teljesülésü khöz még markánsabb intézkedésekre lenne szükség. S ha értékelésünk kiinduló tételeként ezt elfogadjuk, akkor nem csodálkozhat azon az ellenzék sem, hogy év közben több költségvetési kiigazításra kényszerült a kormány; és itt őszintén kell beszélni az okok ról. A 20012002re elfogadott kétéves költségvetés alultervezett inflációval 2002 tavaszára megteremtette az osztogatás pénzügyi fedezetét, majd amikor társadalompolitikai céljainknak 20022003ban alárendeltük a költségvetéspolitikát, tudnunk kellett, h ogy ennek következményeit közösen kell kezelni. Nem lehet azt eljátszani az ellenzéknek, hogy amikor a költségvetési bevételek mérséklése, a kiadások növelése érdekében fogalmazta meg elvárásait, akkor mindennek a következményeit már nem akarja szeretni, n em akar osztozni a korrekció felelősségében. (Domokos László: Négy évig ezt csináltátok.) Pedig az önkorrekciós lépések, amelyekre 2004ben a kormány rászánta magát, bátor és szükségszerű lépések voltak. 2004ben, különösen a második félévben nem a népszer ű intézkedéseket kereste a kormány, hanem olyanokra szánta rá magát, ami a gazdasági növekedést elősegítette, segítette a konjunktúra adta lehetőségek kihasználását, s kedvezőbb foglalkoztatási szerkezetet eredményezett. Bár a hiány kedvezőtlenebb lett a t ervezetthez képest, erről őszintén beszéltünk itt a hatórás vitában, a hiánycsökkenés mértékére büszkék lehetünk, úgyszintén a 4,2 százalékos gazdasági növekedésre. Amikor a 2004es esztendőt értékeljük, nekünk nem az ellenzék elvárásainak teljesüléséről k ell számot adni, hanem arról, hogy a célkitűzéseket hogyan teljesítettük. Ebben pedig, úgy érzem, jól teljesítettünk. Biztosítottuk az európai uniós projektek finanszírozását, példátlan mértékű autópályaépítést valósítunk meg. Igaz, zökkenőkkel, de új irá nyt vett az önkormányzatok együttműködése, és a fordulat ellenére nagyobb gondoskodást érezhettek a nyugdíjasok, a gyermekes családok, az önálló otthonra várók. Azoknak, akik megkérdőjeleznék az utóbbi állításomat, álljon itt néhány számadat: A családi tám ogatásra 308 milliárdot, a jövedelempótló és jövedelemkiegészítő szociális támogatásokra 134 milliárd forintot, összesen 442 milliárd forintot fordított 2004ben a költségvetés. És vessük össze ezt a számot, a 442 milliárd forintot azzal, amit lakástámogat ásra fordítottunk. A
