Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 26 (248. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
581 Ezeknek a kérdéseknek a részletezése azonban már a részletes vita tárgyát képezi, így most beérjük azzal, hogy felhívjuk képviselőtársaink figyelmét az ilyen jellegű hibák előfordulására. Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem, hogy bár a lakás politikai kérdésekkel kapcsolatos prioritásokat illetően komoly nézetkülönbségeink vannak a kormánnyal, ennek a törvényjavaslatnak a célkitűzéseivel, az egyes megoldásainak irányaival egyet tudunk érteni. Ahhoz, hogy a törvényjavaslatot támogatni is tudjuk , szükséges azonban az említett hibák kijavítása. A FideszMagyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja ezt a célt módosító javaslataival igyekszik előmozdítani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Bőhm András képviselő úrnak, az SZDSZképviselőcsoport vezérszónokának. Képviselő Úr! DR. BŐHM ANDRÁS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Érdekes jogszabály vitáját kezdte meg ma az Országgyűlés, és k oalíciós képviselőként töredelmesen be kell vallanom, hogy nem dicsérni jöttem a jogszabályt. A probléma abban van, és az eddigi felszólalásokból is ez következik, hogy koncepciót kérünk számon - és teszik ezt helyesen a felszólalók, így Salamon képviselő úr is, és én is ezzel fogok foglalkozni, mert mit tehetne az ember egy törvény meginduló általános vitájakor, ha nem a koncepciót kutatná , csak más irányból kezdtek a jogalkotók ennek a törvénynek a meghozatalához, mint amit ma számon próbálunk kérni raj tuk; ez teszi nehézzé az én dolgomat is meg más hozzászólók dolgát is. Ebből a tervezetből az olvasható ki, hogy a nagy port felvert lakásmaffiaügyek tanulságait igyekezett egy albizottság levonni, ezt nyilván helyesen meg is tette. Következtetéseket vont le, gyűjtött össze, és úgy döntött, hogy ezeket a szükséges óvintézkedéseket a lakástörvény - megpróbálok kevésbé kemény szót használni - átalakításával, átfaragásával próbálja meg orvosolni, de a baj innen kezdődik. Azért kezdődik innen, mert egyrészt - é s valóban ez a fontosabb - a lakáshoz való jog, különösen Magyarországon, anélkül, hogy belemennénk a történelmi előzményekbe, a ma itt élő állampolgárok egyik legfontosabb problémája, az egyik legerősebb jogosultsága, és ez így van hosszú évtizedek óta. A következő jelentős kérdés, amellyel foglalkozni kell, mert elkerülhetetlen - ezt többen érintették , a rendszerváltást követő nagy privatizáció ügye. Én mondhatom, mert én is a részese voltam: azóta is megemésztetlen ez a döntés, hogy jól tettüke, vagy nem tettük jól. Ugye, valamennyien emlékszünk rá, hihetetlen társadalmi nyomás volt, hogy aki a lakásában bent lakik, annak legyen a tulajdonosa. Azt sem tagadhatjuk, hogy az állam, majd ezt követően az önkormányzat végül is megszabadult egy borzalmas tehe rtől; tényleg évtizedek alatt leromlott, elrontott, rettenetes felújítási költségeket igénylő lakásállománytól szabadult meg, és a jelszó az volt, tegyük tulajdonossá a lakások bérlőit. Ennek az eredménye az volt, hogy tízezerszámra, százezerszámra lettek a tulajdonosai nagyrészt olyan lakásoknak is - ne csak a luxuslakásokra gondoljunk , amelyeknek a felújítására soha nem lesz pénzük. Évtizedek adóssága gyűlt össze az állam részéről a korábbi IKVk, tanácsok elmulasztott felújítási kötelezettségei miatt, és akkor következett, hogy írd és mondd, nagyon alacsony vételáron lehetett megvásárolni ezeket a lakásokat. Hosszú részletfizetéssel, minimális első részlet befizetésével tulajdonossá vált, de a lakásállomány részint megszűnt az önkormányzati szektorban. Mondhatjuk, hogy megszűnt, mert egészen töredékes lakásállomány maradt meg az önkormányzatok jelentős részénél, tisztelet a nagyon kevés kivételnek, amelyik nem ment bele ebbe a lakásprivatizációs hullámba. Egy felújításra szoruló, de soha felújításra nem kerülő bérlőtömeg (Sic!) jött létre, elsősorban a városokban. Most persze az egy olcsó politikai történet, amit Salamon László említett - nem őt akarom bántani , hogy meg kell teremteni a pénzügyi alapot ezeknek a felújítására. Persze, meg kell
