Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 26 (248. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HORVÁTH CSABA, a gazdasági bizottság előadója:
573 A javaslatban konkrétan nem szerepel, de kisejlik az egész javaslatból, hogy a tárgyban az önkormányzati feladatok jelentős mértékű kibővítéséről van szó. A bérlemény életvitelszerű bentlakással történő használatának és ennek két hónapot meghaladó megszakításának ellenőrzése életszerűtlen, nehézkes feladat. Ideje lett volna megoldani a magán- és az önkormányzati tulajdon harmonikus együttélésének a szabályait. Most sajnálhatja az Országgyűlés igazán, hogy a társasházaknak nem adta meg a jogi személyiséget. Ezért bizonytalan, hogy ezen a területen és ezen a téren ki fog majd eljárni: a polgármester, a jegyző, a hivatal, a vagyonkezelő szervezet, a köz ös képviselő? Nagy a választék, tisztelt képviselőtársaim, és a sok bába között el fog veszni a gyerek. Visszalépés a rossz emlékezetű a tanácsrendszerhez a lakásigénylési névjegyzék újbóli erőltetése. Talán bizony az IKVkat is vissza kellene hozni? A tör vényjavaslat összegereblyézi az ismert problémákat, de megoldást nem ad. Súlyos hiányossága az előterjesztésnek, hogy nem vállalja az elidegenítés negyedik évtizede húzódó kifulladt rendszerének határozott lezárását. E területen kimondottan bérlőellenesség ütötte fel a fejét, amikor a vételi futamidőt tíz évvel csökkenteni kívánja a javaslat, a vételárelőleget pedig száz százalékkal megemeli. A privatizációra ösztönzés burkolt formája ez a megoldás az önkormányzatok irányába, holott a lakáspiaci jelenlét ká ros csökkentése irányában hat. Pont a fordítottjára lenne szükség, hogy az önkormányzatok jelentősen részt vegyenek a lakáspiacon. A lakbérkérdések jogi megoldatlansága fennmarad, és fennmarad az is, hogy az utca páros és páratlan számú oldalán itt, Budape sten egymásra néző házakban különböző lesz a lakbér akkor, ha az út tengelye egyébként kerülethatár is. Az önkormányzati bizottságban szocialista polgármester szájából hangzott el, idézem: “én személy szerint szívesebben láttam volna ennél egy átfogóbb, jo bb szabályozást”. Igen, a szabályozás hektikus, koncepciótlan, átmeneti és elégtelen. A lakásszektor ennél többet érdemel. A lakásmobilitás kiemelt társadalmi érdek, melyet az előterjesztés nem szolgál jól. A bizottsági kisebbségi nem álláspontja megalapoz ott, várjuk a javított kiadást. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Horváth Csabának, a gazdasági bizottság előadójának. Képviselő úr! HORVÁTH CSABA , a gazdasági bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság szeptember 21én tárgyalta a lakások és helyiségek bérletéről, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló T/17336. szám ú törvényjavaslatot, amelyet 15 igen és 8 nem mellett a gazdasági bizottság általános vitára alkalmasnak ítélt. A hatályos lakástörvény módosítására az ingatlanokkal és bérlakásokkal kapcsolatos visszaélések, az úgynevezett lakásmaffiatevékenység kiszűrés e és megelőzése érdekében került sor. A törvényjavaslat legfőbb célja, hogy biztosítsa a bérlő és a bérbeadó számára is az előzetesen és biztonságosan kiszámítható lakásbérlethez fűződő jogokat és kötelezettségeket egyaránt. A módosítás azonban olyan új sz abályokat is tartalmaz, amelyek alapján a bérbeadó, így akár az önkormányzat is nemcsak jogosult, hanem a jövőben köteles a bérlő szerződéses magatartását figyelemmel kísérni azért, hogy a törvény felhatalmazása alapján a jogvédelem lehetőségével tudjon él ni. A bérlő számára pedig előre kiszámíthatóvá válnak a jogai és kötelezettségei, kalkulálható a fizetendő lakbér és annak szerződés szerinti változásai. A javaslat legfontosabb rendelkezései között említhetjük a bérlő életvitelszerű bentlakásának bérbeadó általi kikötését, a lakáson belüli költségek viselésének felek közötti megosztását, a több típusú, szociális költségelvű piaci lakbérmértékek bevezetését, valamint az ingatlanközvetítésnek és az ingatlanvagyonértékelésnek a megrendelők számára garanciát nyújtó törvényi keretszabályokat. A javaslat hangsúlyos része a továbbiakban az is, hogy az önkormányzatok a helyi bérleti rendeletükben nem alkothatnak és ezért nem is alkalmazhatnak olyan szabályt, ami a szociálisan rászoruló családokat, személyeket az i lyen helyzet létrejöttét megelőző bármilyen körülmény miatt -
