Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 26 (248. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KOLBER ISTVÁN tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója:
570 Ezeket a szabályokat a rendkívüli káresemény, illetve a felmerülő veszélyhelyzet miatt a lakáson belül szükséges hibaelhárítás esetében is alkalmazni kell. A javaslat hangsúlyos része, hogy az önkormányzatok helyi bérleti rendeletükben nem alkothatnak, és ezért nem is alkalmazhatnak olyan szabályt, amely a szociálisan rászoruló személyt, családot az ilyen helyzetet megelőző körülmény miatt a bérlakás juttatásának lehetőségéből kizárná; p éldául volt korábban önálló lakása, de saját gondatlanságából a lakásmaffiatevékenység áldozata lett. Az önkormányzatok kérését is figyelembe veszi egyébként a javaslat azzal, hogy egy új mellékletben tételesen meghatározza a helyi rendeletek tartalmi ele meit. A javaslat eljárási szabályok meghatározásával ad segítséget az önkormányzatoknak a lakáscseréhez történő előzetes bérbeadási hozzájárulás megadása tekintetében. A fiktív lakáscserék megakadályozását szolgálja, hogy a bérbeadó a törvényben megjelölt dokumentumok benyújtását kérheti a cserepartnertől, aki ezek alapján, illetve a helyszínelés során felmerülő kétség esetén a hozzájárulását megtagadhatja. A lakáson belüli költségek - a lakás burkolatai, ajtók, ablakok és a lakás berendezési tárgyai, fűtőt est, tűzhely és a többi karbantartása, felújítása, pótlása, cseréje - ma főszabályként a bérlőt terhelik, amelytől eltérően meg lehet állapodni. Az eltérő megállapodás a magánbérletnél gyakori, és ilyenkor a bérlőnek magasabb lakbért kell fizetnie. A módos ítás szerint új főszabály minden tulajdonformára, hogy a költségek viselésére a felek megállapodása az irányadó. Ha megállapodás nem jön létre, akkor a kisebb kiadások, a karbantartás, a felújítás a bérlőt, a nagyobb kiadások, például a pótlás, a csere a b érbeadót terhelik. Az önkormányzati lakások lakbére, ellentétben a magántulajdonú lakásokkal, jelenleg még nem lehet szabad megállapodás tárgya. Az elhelyezések célhoz kötöttsége miatt - szociális helyzet, munkavégzés - a fizetendő lakbérnek a bérlők számá ra kiszámíthatónak kell lennie. Az új szabályok azonban több típusú - szociális, költségelvű, piaci - lakbérmérték önkormányzati rendeleti szabályozására adnak módot és lehetőséget, ezáltal az önkormányzatok előre kiszámíthatóan és biztonsággal hozzájuthat nak a lakásállományuk fenntartásához szükséges bevételhez, amivel segítik a helyi lakásgazdálkodási feladatoknak az ellátását. Az önkormányzati lakbértámogatás szociális törvény szabályai szerinti megállapítása érvényre juttatja azt az alapelvet, hogy a tá mogatásnak nem a lakáshoz, hanem a bentlakók szociális helyzetéhez kell igazodnia. Ez pedig a rászoruló bérlőknél megelőzheti a fizetésképtelenségnek a kialakulását és emiatt a bérleti jog kényszerű, de jogellenes eladását vagy a használat illetéktelennek való átengedését, ezért az új rendelkezés alapján gyorsabb és eredményesebb lesz a bérlakások jogellenes átjátszásának a megelőzése. Az új szabályozás alapján egyértelművé válik az önkormányzati lakbértámogatás, a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2 001. (I. 31.) számú kormányrendelet szerint a magánbérletekre vonatkozó új típusú lakbértámogatás és a szociális törvény alapján nyújtott további lakásfenntartási támogatás szociális helyzethez kötődő, egységes rendszere is. A javaslat az elöljáróban említ ett országgyűlési határozathoz kapcsolódva tartalmazza az ingatlanközvetítésnek és az ingatlanvagyonértékelésnek a megrendelő számára garanciát nyújtó törvényi keretszabályait. A javaslat a társasházi, illetve lakásszövetkezeti törvényeknek a társasházkez elésre és az ingatlankezelésre vonatkozó rendelkezéseihez hasonlóan meghatározza az ilyen tevékenységet üzletszerűen végzők nyilvántartásba vételére és a szakképesítés kötelező megszerzésére vonatkozó új szabályokat is. Ezáltal a lakástörvény, a társasházi és lakásszövetkezeti törvény együttesen garantálja a kifejezetten az ezekhez a törvényekhez kapcsolódó mind a négy, a szakképzésről szóló külön törvény alapján előírt ingatlanszakképzés megfelelő jogi keretek közötti folytatását és a szakemberkínálat megt eremtését, ezzel pedig hozzájárul a lakásmaffiajelenség visszaszorításához is.
