Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 14 (281. szám) - Biztonságot „és igazságot a gyerekeknek!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
5092 illetve további 11 százalék az, aki csak részben. Ez a Pénzüg yminisztérium, illetve az APEH által rendelkezésünkre biztosított adat, amit azzal a kéréssel adok át, hogy ha kiderülne, hogy tévedés volt az az információ, amit oly sokszor emlegetnek, akkor a továbbiakban ne használják, mert hogyha a továbbiakban is újr a és újra ezt halljuk, akkor kénytelenek leszünk tudatos megtévesztésnek gondolni. Jó lenne, ha egyetértenénk abban, hogy például fontos lenne a családi pótlék értékőrzése. Ez például egy olyan kérdés, amit ez a kormány is ígért, én személy szerint is rett entően fájlalom, hogy nem tudtuk megcsinálni. A pénzügyi tárca azt gondolja, hogy a mozgásterét, a jövőre vonatkozó lehetőségeit rendesen beszűkíti, hogyha egy törvényben megígért évenkénti emelésre javaslatot tesz, illetve megfogalmazza ezt az évenkénti e melést, és ezért ebben a ciklusban sem történt meg. Márpedig, hogyha az adatokat megnézzük, 1989ben a családi pótlék, mint a leghangsúlyosabb gyermektámogatási, ellátási elem még az átlagbér 20 százalékát tette ki, hogy aztán évről évre, itt a kilencvenes évek alatt évről évre minden évben veszítsen a reálértékéből; most pedig ott tartunk már idén, hogy alig 5 százalékát jelenti a családok jövedelmében, a háztartások kasszájában - az átlagjövedelem 5 százalékát - ez a támogatási forma. Most megint egy kics it emelkedni, javulni fog jövőre ez az arány azáltal, hogy ez a rendszerértékű átalakítás megtörténik, de messze van, továbbra is messze van a 20 százaléktól, 10 százalék alatt marad még így is. Jó lenne, hogyha egyetérthetnénk abban, amire én a saját besz édemben a hangsúlyt próbáltam helyezni, hogy a gyermekszegénységen legtöbbet nem a családtámogatási elemekkel, eszközökkel lehet segíteni, hanem sokkal többet lehet a foglalkoztatáspolitikán keresztül, hogy sokkal többet lehet olyan, a szegénységi gócokra koncentráló projekteken keresztül, ahol az életkörülmények, az egész család életkörülményei tudnának javulni azáltal, hogy munkahelyek keletkeznek, hogy az életminőség egy kicsit javul. Tisztelt Képviselőtársaim! Amit egy kormány tehet és szükséges tennie, az esélyek javítása. Egyetlen gyerek se tehet arról, hogy hova születik, és egyetlen gyerek sem tehet arról, hogy milyen körülmények között szocializálódik. Amiben a kormánynak felelőssége van, az az esélyek javítása. Ebben óriási szerepe van az iskolának , azoknak a forrásoknak és azoknak az embereknek, akik az iskolán keresztül találkoznak a gyermekekkel. Szerettem volna szólni még egyszer, utoljára a gyermekvállalás jelentőségéről, amivel kapcsolatban fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy sokkal kevéssé an yagi kérdés, mint inkább pszichológiai kérdés; hogy a gyermekvállalás mérlegelése szempontjából sokkal nagyobb hatása van a fiatalokra annak, hogy milyen is a világ körülöttünk, hogy milyen a klímaváltozás, hogy hogyan tesszük tönkre a környezetünket és a többi, és a többi, sokkal fontosabb szerepe van, mint éppen forintban, fillérben az anyasági támogatásnak. Ott fejezem be, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szabad demokraták számára is fontos a gyermek és fontos a gyermekvállalás, merthogy igent mondani a gyermekre annyit jelent, mint igent mondani az életre. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Kérem képviselőtársaimat, jelezzék, ki kíván felszólalni, mert lezárjuk a vitát. (Révész Má riusz jelentkezik.) Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, a Fideszből. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt többször elhangzott a mai napon az igazságosság fogalma. A tis ztelt kormánypárti képviselők azt gondolják, hogy az az igazságos, hogyha ugyanannyi adót fizet ugyanannyi jövedelemből az, aki csak magára költi ezt a pénzt, mint az, aki ebből a jövedelemből egyébként kettőhárom vagy négy gyereket nevel. Mi azt gondolju k,
