Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 14 (281. szám) - Biztonságot „és igazságot a gyerekeknek!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
5091 Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Há z! Szitka képviselőtársam azt mondta, hogy a kábítószerügyi albizottság az ifjúsági és sportbizottságon belül az ellenzéki képviselők miatt nem állt föl. Sajnálom, hogy ennyire igaztalan váddal illet bennünket. Jobb lett volna, ha elgondolkozik azon, hogy mi is történt valójában, mert tulajdonképpen a kormánypárti képviselők arroganciája miatt nem állt föl ez a bizottság. De egy másik dolog miatt kértem igazán szót. Több alkalommal elhangzott a “biztonság” szó a kormánypárti képviselők szájából ma. Mint a m ai vitanap címében is megjelent, az ütötte meg a fülemet, hogy biztonságról beszélnek. Elgondolkoztake vajon azon önök, hogy az ígéretek be nem tartása milyen hatással van a biztonságérzetre, a családok biztonságérzetére? Hogyan terveznek a családok akkor , amikor azt látják, hogy a ma kimondott szónak a jövőben nincs igazságtartalma? Ígérték az ingyenes jogosítványt. Hol van? Nézzék meg: a lakástámogatási programot, a családtámogatási rendszert a lábáról a feje tetejére állították, és azt mondják, hogy önö k a biztonságot képviselik. Hát nem hiszem, képviselőtársaim, hogy ebben önöknek igazuk lenne. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs további felszólaló. Bocsá nat, most jelezte a képviselő asszony. Külön íven senki nem jelezte felszólalási szándékát, a gépen pedig most jelent meg Béki Gabriella képviselő asszony neve. Önt illeti a szó. (13.40) BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm, elnök asszony. Vártam a vita végét, mert a maradék időt arra szeretném felhasználni, hogy értékelő észrevételeket fogalmazzak meg a vitanaphoz. Végül is azt kell mondanom, hogy úgy sikerült, mint általában a vitanapok a szokásos parlamenti szereposztásban. Én voltam a szokásosnál egy kicsit optimistább, amikor az első ellenzéki felszólaló után, Pokorni képviselő úr után reményeket fűztem ahhoz, hogy a számok mentén, érvek mentén talán az álláspontok közelíthetőek. Én kompromisszumkereső alkat vagyok; valószínűleg ezek az álláspontok nem köze líthetőek, hiszen a különböző pártok markáns véleményformálásának egyik színtere a családtámogatási rendszer, az itt meglévő különbségeket a képviselő urak, hölgyek akkor is inkább élezni szokták, hogyha vannak olyan részletei a kérdésnek, amelyben tulajdo nképpen az álláspontok nem esnek távol. Például ilyen kérdés: azt gondolom, hogy nagyon jó lenne, hogyha a kormányváltások időről időre nem érintenék a nagy ellátórendszerek működését, például a nyugdíjrendszer vagy az egészségügyi rendszer működését, de i lyennek tekintem a családtámogatási rendszert is. Ehhez képest ’90 óta gyakorlatilag minden kormányváltás azt jelentette a magyar emberek életében, hogy a családtámogatási rendszer radikálisan lett átalakítva. Megcsinálta ezt az átalakítást az első szocial istaszabad demokrata kormány, amikor a stabilizációs program részeként jövedelemkorlátossá tette az ellátást. Erre volt válasz a jobboldali kormány részéről, hogy újrarendezte az egészet, új alapokra helyezte, behozta a gyedet, behozta a gyermekek után já ró adókedvezményt; hogy aztán ebben a ciklusban megint reformértékű lépésekre kényszerüljön a baloldali kormány, merthogy ennek a kormánynak a felfogása szerint az igazságosság szempontját az a családtámogatási rendszer, amit az előző négy évben alkalmazta k, semmiképpen nem valósítja meg. Tulajdonképpen Pokorni Zoltánnak akartam átadni ezt a táblázatot (Felmutatja a táblázatot.) , most megteszem, Harrach Péter úr számára fogom átadni, abban a reményben, abban az utolsó reményben, hogy azok a számok a családi adókedvezménnyel kapcsolatban, amelyek ma is többször ide lettek citálva, hogy tudniillik a családok 85 százaléka teljes mértékben igénybe tudja venni, és további 13 százalék is legalább részben, szóval összesen két, azaz a családok két százalékának nem j ó; tehát ez az a táblázat, amely a tényadatokat tartalmazza, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a családok 25 százaléka egyáltalán nem tudja igénybe venni ezt a lehetőséget, tudta még idén sem,
