Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 14 (281. szám) - Biztonságot „és igazságot a gyerekeknek!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - IMRE ZSOLT (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP):
5080 Harrach képviselő ú r nem kevesebbet állított hozzászólásában, mint hogy mi, baloldaliak nem értjük a család szerepét a társadalomban, nem értjük a család szerepét a nemzet jövője szempontjából, és ehhez hozzámérhető egyéb más vádakat is megfogalmazott a kormány családellenes politikáját és a családok problémáját nem értő politikáját illetően. Azt gondolom, a képviselő úrnak lehet az a véleménye, hogy az általunk képviselt felfogást nem tartja helyesnek, nem tartja jónak, de azt nem lehet megkérdőjelezni, hogy a család fontoss ágát legalább annyira, mint önök, mi is ismerjük, átéljük, átérezzük, és teszünk is azért, hiszen az előttem hozzászólók felsorolták azokat a jelen lévő képviselőtársaimat, akik három vagy több gyermeket vállalnak és családban nevelnek. (12.50) Tehát nem a bban van közöttünk a különbség, képviselő úr, hogy a család jelentőségét mi nem érzékeljük és nem értékeljük kellőképpen. A valóságos különbség, ami ma itt megmutatkozik, abban van közöttünk, hogy mi, amellett, hogy nagyon örülünk annak, ha egy magyar kisg yermek teljes családba születik, édesanyja, édesapja közösen neveli fel, ezt tartjuk mi is eszményinek, ideálisnak, de nem tudunk szó nélkül elmenni a mellett a tény mellett, hogy a magyar gyermekek 3040 százaléka nem teljes családba születik, illetve nem abban nő fel; lehet ennek örülni vagy nem örülni. Én, aki egész életemben gyermekekkel foglalkoztam, nyilván nem örülök annak, ha egy gyermek nem teljes családban tud felnőni, mert a tapasztalatom is azt mutatja, hogy az az ideális, tehát ebben nincs vitá m képviselő úrral, az kellene minden egyes gyermeknek, a teljes család, ugyanakkor gyermekeiknek jelentős része önhibáján kívül nem teljes családban nő fel. Hogy mi az ő problémáikkal is foglalkozunk, és ezt képviselő úr sok esetben úgy érzékeli, úgy érték eli, hogy csak ők fontosak a számunkra, akkor éppen az a fajta gondolkodásmód, amit itt kifejtett, hogy csak a családot látja maga előtt, ami egyébként tiszteletre méltó és helyes dolog, képviselő urat megfosztja attól a tisztánlátástól, amiről a tények be szélnek, hogy Magyarországon sajnos nem minden gyermek él teljes családban, tehát az államnak kötelessége róluk is gondoskodni. A másik nagy vitatéma, ami ma itt felmerült, a családtámogatási rendszerrel kapcsolatos. Egyszerűen lehet azt mondani, hogy mi c sak a pénzről beszélünk, de ha valaki érzelmi alapon közelíti meg a költségvetés kérdéseit, akkor óvakodjon attól, hogy általános érvényű megállapításokat tegyen. Mert nagyon egyszerű dolog az, hogy vannak Magyarországon adótörvények, a jövedelem után mind enki a számára előírt adót meg kell hogy fizesse. Ettől kezdve, az én felfogásom szerint a gyermekekre adott támogatás éppúgy a magyar adófizetők forintjaiból van akkor is, ha ezt családi pótlékként kapja meg a család, mintha az egyébként az állam számára járó adót az adózó nem fizeti be, hanem az állam ott hagyja a családnál, a szülőnél. Érthetetlen a számomra, hogy nem tartják ugyanolyan értékűnek azt az állami támogatást, amelyet családi pótlékként kap meg a család, az nem ugyanolyan értékű az önök szemé ben, mint amely támogatást az adóból megtarthat magának az állampolgár, magyarul az állam úgy adja oda ugyanazt a pénzt, hogy nem kell befizetnie. Ez egy nagyon egyszerű matematikai összefüggés egyébként. Miért baj ez? Azért, mert így tisztán lehet látni, hogy mennyit kap egyegy gyerek. Nem jó dolog szembesülni azzal, amiről képviselőtársaim már beszéltek, hogy van olyan gyermek Magyarországon, volt olyan gyermek, még ma is van, de januártól nem lesz, aki az állam szempontjából feleannyit ér, mint a másik. Hiszen a legszegényebb gyerek a kiegészítő családi pótlékkal vagy a rendszeres gyermekvédelmi támogatással együtt pontosan a felét kapta annak, mint aki az adókedvezményt igénybe tudta venni. Önök szerint ez az igazságos? A gyerekek között szabad különbsé get tenni? Nem az a gond, uraim, hogy a gazdag ugyanannyit kap, mint a szegény! Ha gyereket nevel, kapjon ugyanannyit, mint a szegény. De kérem, ne kapjon fele annyit a szegény, mint a gazdag! Ilyen igazságosságot a zászlajukra tűzni, talán végiggondolandó dolog. Nem beszélve a következő kategóriáról, hogy aki dolgozni tud, aki vállal munkát, de mivel a jövedelme eléri a 125 ezer forintos nettó családi szintet, három gyermeket nevelve kiesik abból a rendszerből, hogy rendszeres gyermekvédelmi támogatást kap jon, de még nincs adóköteles
