Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 14 (281. szám) - Biztonságot „és igazságot a gyerekeknek!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz):
5081 jövedelme, nem tudja igénybe venni a gyerekenkénti havi 10 ezer forintot: ez a család 360 ezer forinttal kap egy évben kevesebbet, mint a jobb jövedelmű. Már engedjék meg nekem, hogy egy picit ne csak racionálisan, hanem érzelm ileg közelítsem meg ezt a kérdést! Az önök felfogása akkor lenne igazságos, ha joga lenne és lehetősége minden egyes magyar munkavállalónak olyan munkát vállalni, hogy magas keresete legyen. Mintha a személyes döntése lenne pusztán, hogy igénybe tudja venn i a visszatérítést, az adójóváírást, vagy nem. Én most azért vagyok egy picit személyes ebben a dologban, mert az egész életemet úgy dolgoztam le pedagógusként, hogy mindennap tudtam, hogy az állam nem adja meg nekem és a kollégáimnak a munkámért azt a jöv edelmet, amit egyébként megérdemelnék. Akkor az én munkám értéktelenebb volt, mint azé, akinek elismerik ma is vagy elismerték korábban magasabb jövedelemmel a teljesítményét? Én ezt nem fogadom el. Azért vállaltam a pályámat, mert hivatásnak tekintettem, és vállaltam azt, hogy kevesebbet fizetnek érte. De azt nem fogadom el, hogy értéktelenebb, és nem fogadom el azt, hogy emiatt a gyermekem is értéktelenebb legyen a magyar állam számára. Ezért támogattam a családtámogatási rendszernek ezt az átalakítását, és azért használom ki most a rendelkezésemre álló időt erre, és nem az oktatás ügyeiről szólok, mint amire készültem, mert nagyon fontosnak tartom ezt a kérdést. Egyébként az oktatási döntéseinkben is éppen az esélyegyenlőség megvalósítása és az igazságoss ág vezetett bennünket, hiszen arra törekedtünk, hogy igenis legyen meg a kistelepüléseken is ugyanaz a minőségi oktatás a gyermekeknek, mint az V. kerületben és a Rózsadombon megvan, és erre fordítson többletköltséget az állam, és fordít is a következő évi költségvetésben. Elnézésüket kérem, ha egy picit indulatosabban reagáltam ezekre a kérdésekre, de nagyon nehezemre esett azt a sok rágalmat és vádat végighallgatni, amit önök megfogalmaztak velünk szemben. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a magyar államnak és a Magyar Köztársaság országgyűlési képviselőjének a családok támogatása mellett bizony tekintettel kell lenni azokra a gyerekekre is, akik nem teljes családban nőnek fel. Zárásként az oktatási rendszer feladatáról annyit, hogy nagyon sajnáljuk, és nagyo n rossz iránynak tartjuk, ha kevés gyerek születik Magyarországon. De olyan oktatási rendszert kell működtetni, hogy a megszületett gyerekek teljes értékű felnőtté tudjanak válni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Deu tsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra következik Soltész Miklós képviselő úr, Fidesz. SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem értettem igazából, hogy a szocialisták miért azt a címet választották, amit vá lasztottak, illetve miért felszólító mondatban. Mert ha valóban komolyan gondolják, hogy az elmúlt három és fél évben nagyon sokat tettek a gyerekekért, akkor bizony nem felszólító mondatba teszik maguknak ezt a “Biztonságot és igazságosságot a gyerekeknek !”, mert az egy felkérés, felszólítás, hogy a jövőben ezt kell tenni. De most már megértettem, hogy önök végül is Gyurcsány Ferenccel vitatkoznak, és azt is megmondom, hogy miért. Ez a legnagyobb bajuk önöknek, hogy nagyon sok igazságot elmondanak, valóban nagyon sok jó szándékú ember van önök között, akik a szociálpolitikát valóban komolyan gondolják. De amikor Gyurcsány Ferenc olyan mondatokat enged meg magának egy konferencián, ugye, önök azt mondják, hogy a gyerekek között nem szabad különbséget tenni, a másik oldalon Gyurcsány Ferenc meg azt mondja, hogy 5700 ezer ember nem visszavezethető a munka világába, magyarán el kell tőlük vonni azokat a gyerekeket, akiket ők nevelnek, olyan bentlakásos iskolákat, óvodákat kell építeni, ahol ezeket a gyerekeket el kell helyezni, meg kell szakítani azt a láncot, azt a szegénységi és az élettől elszakadt láncot, amiben ezek a gyermekek nevelkednek, akkor az nagyon nagy kérdés, hogy önök komolyan gondoljáke azt, amit itt elmondanak. (13.00)
