Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 13 (280. szám) - Tájékoztató az Európai Bizottság 2006. évi jogalkotási és munkaprogramjának bizottsági vitájáról - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. EÖRSI MÁTYÁS, az európai ügyek bizottságának elnöke:
4886 meggyőződésem, hogy ha valóban közelebb akarjuk hozni az Európai Uniót az intézményekhez, akkor még bátrabban, valódi politikai kérdéseket érdemes a nemzeti parlamentek napirendjére tűzni. Hadd mondjak néhány példát: itt van rögtön a költségvetés kérdése. Tele van a napi sajtó, a parlament is a költségvetés helyzetével, Magyarország - hasonlóan a nemrég belépett tíz új tagállamhoz - joggal érzi úgy, hogy a brit elnökség költségvetési javaslata alapján a szolidaritás mintha kikerülne az Európai Unió alapelvei közül. Azonban ha nagyon belegondolunk abba, hogy mi, magyarok vagy a velünk belépő többi kilenc tagország mit tett annak érd ekében, hogy a szolidaritás eszméje az Európai Unión belül továbbra is ne csak éljen, hanem erősödjék is, akkor lehet, hogy érdemes önvizsgálatot is tartanunk. Képviselőtársaim előtt ismeretes, hogy amikor Magyarország belépett az Európai Unióba, amikor né pszavazás előtt voltunk, mennyit beszéltünk arról - leginkább bal- és jobboldalon , hogy az Európai Unió valójában tagállamok laza szövetsége, ahol Magyarországnak a legfontosabb dolga, hogy a magyar érdekeket védje, és ezzel persze egyetérthetünk mindann yian. (8.50) De belegondoltunke abba, hogy ha a magyar kormánynak csak az a dolga, hogy a magyar érdekeket védje, akkor a brit kormánynak vajon nem az a dolga, hogy a brit érdekeket védje, a francia, a német, a spanyol és a lengyel kormánynak vajon nem az lesze a dolga, hogy a francia, a német, a spanyol és a lengyel érdekeket védje? Ennek a végeredménye, tisztelt képviselőtársaim, az lesz, ha mindenki csak és kizárólag a saját nemzete érdekeit védi, akkor nem lesz senki az üzletben - ahogy a régi vicc mo ndta ; kik lesznek azok, akik az Európai Unió egészéért fognak felelősséget vállalni? Ezek is olyan kérdések, tisztelt képviselőtársaim, amelyeket meggyőződésem szerint a nemzeti parlamenteknek érdemes tárgyalniuk és vizsgálniuk. A második ilyen alapvető kérdés a lisszaboni stratégia. Akik nem tudják, azoknak elmondom, a lisszaboni stratégia egy, az Európai Bizottság által tett kezdeményezés, amelynek a célja az volt, hogy az Európai Unió legyen a világ legversenyképesebb térsége. Tisztelt Képviselőtársaim ! Nem érdemese beszélnünk arról, hogy ez a lisszaboni stratégia az Európai Unió állatorvosi lova? Miért mondom ezt? Azért, mert egy kiváló kezdeményezés, legyen az Európai Unió a világ legversenyképesebb térsége, ugyanakkor az Európai Uniónak nincsen hozz á eszköze. Gondoljunk a most csökkenő költségvetésre! Az igazi eszközök a tagállamok kezében vannak, a tagállamoknak kellene a megfelelő reformokat végrehajtaniuk, adócsökkentéseket végrehajtaniuk, az ésszerűtlen költekezéseket visszaszorítaniuk, és ha ezt megteszik, akkor lenne az Európai Unió versenyképesebb. A tagállamok azonban ezt a stratégiát nem hajtják végre, és ezzel egyidejűleg - mint egy hab a tortán - ujjal mutogatnak Brüsszelre, hogy lám, az Európai Unió mennyire tehetetlen, hogy nem képes enne k a kiváló stratégiának a végrehajtására. Újabb tanulság, tisztelt képviselőtársaim: nekünk a magyar parlamentben többet kellene beszélnünk arról, hogy Magyarország a kezében lévő eszközökkel hogyan tudna hozzájárulni Magyarország és ezen kívül az Európai Unió versenyképességéhez. Beszélhetnénk az alkotmányos szerződésről, amely, úgy gondolom, tényleg sok polgárt foglalkoztat, amely elbukott. Ezen a tanácskozáson többen gondolkodtak arról, hogy noha a francia és a holland nép nemet mondott rá, mégis hogyan lehetne megmenteni. Ötlet igazából nem merült fel, a tanulságok levonása azonban fontos lehet mindannyiunk számára: kik, hogyan csapták be polgáraikat, kik, milyen demagógiával éltek, amelynek a végeredménye az lett, hogy egy lényegében előremutató, bár pe rsze korántsem tökéletes alkotmányos szerződés két fontos tagállamban hogyan bukott meg. Érdemes beszélni az intézményi kérdésekről, azt hiszem, az intézményi kérdések egész sorát lehetne napirendre tűzni. Megint csak egy példát hadd említsek! Magyarország annak idején büszke volt arra, hogy megmentette az egy országegy biztos elvet. Ez valóban védi a belépők érdekeit, de
