Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 12 (279. szám) - Ivanics Ferenc (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország… és eladó!” címmel - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás):
4781 költségvetési bárka már a tervezési hiányosságok következtében az óriási lékek miatt régen süllyedőben van. Az elmúlt három év privatizáció s tapasztalatai alapján abban aztán már tényleg nincs meglepetés, hogy csak a nádaratási európai uniós támogatásból két és fél, három év alatt megtérülhet a befektetett összeg. Ezt mifelénk egyszerűen csak elkótyavetyélésnek mondják. Tisztelt Államtitkár Ú r! Mi alapján találták ki az eladási árat? Figyelembe vettéke a nádaratási jogot, amin jelen pillanatban hárman osztoznak? Egyeztetteke a Környezetvédelmi Minisztériummal, amely szerint a nádaratás jogát állami kézben kellene tartani, különös tekintettel arra, hogy védett természeti területről van szó? Egyeztetteke a kulturális minisztériummal, hogy az állami feladatként megjelölt világörökség megtarthatósága ne sérüljön? Tisztáztáke a jogi helyzetet? Pontosan tudjae a vevő, mit vesz? És mindezek alapj án: miért is értékesíti az állam ezt a céget? Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : A kérdésre Molnár Albert, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára válaszol. MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Magyarország szép, gyönyörű, és az is marad, attól függetlenül, hogy ki vágja a nádat a Fertő tavon. Az ön interpellációjában olyan számok hangzottak el, amelyeket nem tudom, honnan szerzett, ké pviselő úr, de köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. A nádaratási jog 2 milliárdja igaz, szép summa, de sajnos nagyságrendileg ez sem igaz. Az eladási árat ugyanis nem az ÁPV Rt. találja ki, hanem a beadott pályázatokból az értékelési szempontok alapj án a győztes árfolyam lesz az, amely az eladási árat jelenteni fogja. Jelen esetben az értékelés során 90 százalékkal esik latba a megajánlott vételár, 10 százalékkal pedig a támogatotti kör, a dolgozók, a menedzsment vagy a szakmai befektető támogatottság a. A továbbiakban két dologra szeretnék kitérni. Az egyik, hogy mára már csak a képviselő úr által is említett részvénytársaság az egyetlen, mely állami tulajdonként foglalkozik nádaratással. Az összes többi magántulajdonban van, de pusztán emiatt sehol se m szűnt meg a nádaratás, a tulajdonos sehol sem tett kárt a tulajdonában lévő környezetben, sehol sem rombolta a tájat. A másik ezzel összefüggésben, hogy a természetvédelem, a világörökségi tagság a természeti területre vonatkozik és nem a tulajdonviszony okra. Ebből következik, hogy a védelmi törvény mindenkire egyaránt vonatkozik, akár állami a tulajdonos, akár magántársaság. Attól, hogy a terület tulajdonjoga gazdát cserél, a védettsége egyáltalán nem fog csökkenni. Azt viszont le kell szögezni, hogy a n ádaratás még hagyományos módszerek esetén sem képezi a világörökség részét, egyszerűen olyan ipari tevékenység, amely nem tartozik a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának hatása alá. Tudja, képviselőtársam, attól, hogy ma Magyarországon akad még liba tollal tömött kispárna, a tollfosztás nem lett ipari védettségű tevékenység. Amúgy félelmét eloszlatandó hadd idézzem önt, aki igen elszánt, hiszen állította a környezetvédelmi törvény részletes vitája alkalmával, hogy “Vagyunk mi olyan elkötelezett tópart iak, hogy kultúrtáj értékünket állami korlátozás nélkül is megőrizzük, legfeljebb nem a világörökség részeként.” Így, képviselő úr, az érvényben lévő jogszabályok minden segítséget megadnak önöknek ehhez, hiszen mint már mondtam, ez nem attól függ, hogy ki a tulajdonos. Kérem képviselő urat, fogadja el válaszomat. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megkérdezem az interpelláló képviselő urat, elfogadjae az államtitkár úr válaszát.
