Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 12 (279. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
4747 Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, “A cselekvő hazafiságról” címmel. Öné a szó, miniszterelnök úr. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Négy dologról szeretnék szólni mai napirend előtti felszólalásomban, de mielőtt nekiállnék mondandóm törzsrészének, engedjék meg, hogy pár rövid mondat erejéig megemlékezzek a Harmad ik Köztársaság első miniszterelnökének 12 éve történt haláláról és munkásságáról. Antall József először is demokrata volt, olyan demokrata, aki évtizedeken keresztül készült arra a pályára és arra a hivatásra, amely végül a miniszterelnökségben öltött test et, amely a haza szolgálatában öltött testet, és a haza, a nemzet az ő szótárában, az ő gondolkodásában egyet jelentett a határon belül élő magyarsággal és a határon túl élő magyarsággal. Az ő legendás és azóta szállóigévé vált mondata alapján gondolja ma azt valamennyi hazafi, hogy közszereplőként a történelmi magyarság egészéért van felelőssége. Antall József ezt fogalmazta, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. A mai kormánykoalíció pártjai Antall József politikai riválisai voltak. Politikai riválisai voltak, mert mindazzal, amit ő gondolt Magyarország jövőjéről, a megoldandó feladatok hogyanjáról, nagyon sok esetben nem értettek egyet. A viták kemények és élesek voltak, mi több, ebben a vitában osztozott az azóta már az ellenzék pad soraiban ülő egyik párt is. De volt valami, amit ellenfelei is mindig elismertek, hogy Antall József a szó hagyományos értelmében liberális demokrata volt, tisztelte a parlament keretei között folytatott nyugodt, jóhiszemű vitát, szükségesnek tartotta, hog y abban személyesen is részt vegyen, és a viták közepette - ez természetes - becsülte ellenfeleit, és igényelte azt, hogy az övétől eltérő álláspontok is megfogalmazódjanak. Baloldaliak és liberálisok úgy gondolták, és úgy gondolják ma is, hogy mindaz, ami t ő képviselt a társadalompolitikában, az vitatható konzervatív gondolkodásra vall, ezért aztán vitában álltak vele, de a vita mögött tisztelet és megbecsülés állt. Ezzel a fajta tisztelettel és megbecsüléssel adózom én személy szerint is Antall József min iszterelnök ténykedésének, és ezzel gondolok vissza arra az időszakra, amikor ő kormányozta Magyarországot a harmadik Magyar Köztársaság első felelős miniszterelnökeként. (Taps a kormánypártok, szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.) Tisztelt Elnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Elsőként is hadd szóljak egypár szót a gazdaságról, Magyarország gazdaságáról, amelyről nemcsak itt a parlamentben, hanem a parlamenten kívül is rendkívül sok vita van. Sokfajta állítás létezik egymás mellett. Azt sze retném, hogyha ezek az álláspontok kicsikét közelednének egymáshoz, hogy a magyar gazdaság sokarcúságához illeszkedjék az az ítélet, amely egyetlenegy szóban minden bizonnyal nem sűríthető össze. Van helye politikai vitának természetesen a magyar gazdaságr ól alkotott ítéletalkotásban is, de jó az, ha a politikai vita mögött szakszerű, okos megfontolások vannak. Az elmúlt napok sok új hírt tartogattak számunkra, olyan híreket, amelyek a magyar gazdaságról is tudósítanak, ítéletet és véleményt mondanak. Ezek között az egyik nagyon fontos hír volt az a hír, amely múlt heti keltezésű, és arról szól, hogy az egyik nagy hitelminősítő intézet arra figyelmeztet bennünket, hogy Magyarország költségvetése - hiszen itt a költségvetésről van szó - jelentős feszültségekk el terhes. Én ezzel az ítélettel egyébként egyetértek. 2001ben és 2002ben, jó tíz évvel a rendszerváltás után olyan politikát kezdtünk el, amely azt mondta, hogy lazítsunk már a társadalom- és gazdaságpolitikán, a fejlesztési és a szociális politikán ann ak érdekében, hogy többet érezhessenek az emberek a rendszerváltás valóságos hétköznapi hozadékából, növekedjenek a bérek, növekedjen a családtámogatás, épüljenek autópályák, és bizony mindezt - mert hát ilyen az élet - az állam elsősorban és közvetlenül a költségvetés eszközeivel élve teheti meg. Utólag is visszatekintve, úgy gondolom, hogy ez egy tudatos politika volt, tudatos politika, hogy Magyarország elinduljon egy dinamikusabb úton. Kár tagadni, nagyon vastagon fogott az akkori kormányok ceruzája, úg y gondolták, hogy egyszerre lehet a szociális igazságteremtés célját és
