Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 12 (279. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
4748 egyszerre lehet a gazdasági modernizáció célját szolgálni és finanszírozni a költségvetésből. Ma látjuk, hogy a költségvetés bizony időnként nagyon feszített tempót kell hogy diktáljon , hogy a programot megtarthassa. Lehetett volna másként csinálni? Egészen biztosan lehetett volna. Ma, utólag viszont nyilvánvalóan az a kérdés, hogy megyünke tovább ezen az úton, és egy dinamikus gazdasággal, egy fejlődő gazdasággal kinőjüke azt a hiány t, kinőjüke azt a feszültséget, amelyet ma menedzselnünk kell. Az sem kérdés, hogy ebben a folyamatban eljutottunk odáig, ahol további változtatások nélkül minden bizonnyal már nem lehetünk sikeresek, márpedig mi sikeresek akarunk lenni, az ország akar si keres lenni. A száz lépés politikájával elkezdtük a változtatások sorozatát családtámogatásban, adópolitikában, az agráriumban (Lengyel Zoltán: Földosztás!) , a munkaerőpolitikában, az egészségügyben, és folytathatnám a sort. Olyan változtatások sorozatát kezdtük el, amelyek azt üzenik mindenkinek, hogy Magyarországon a politikai vezetők, benne a kormány pontosan tudja, hogy Magyarország sorsa a változtatások sorozatával kikövezett biztonságnak az útja. (13.20) Azért kell változtatni ma, mert a változatlan állapotok fel fogják őrölni a biztonság mai szintjét is. Én nem hiszek a reformdiktatúrában, nem hiszek abban, hogy ezeket a változtatásokat felülről, egyoldalú akarattal szabad kikényszeríteni; abban hiszek, hogy el kell fogadtatni emberek százezreivel és millióival, hogy melyek azok a területek, ahol bizony közösen kell változtatni, mert a változtatásnak mindig vannak nyertesei, és mindig vannak olyanok, akik bizony ebből a változtatásból nem győztesen kerülnek ki rövid távon, csak középtávon vagy még hos szabb távon. Olyan változtatásokat szeretnénk elsősorban az államélet területén, az egészségügyben, a közoktatásban, a szociális szféra egy sor területén, amely egyszerre szolgálja az igazságosabb országot, és amely egyszerre szolgálja a hatékonyságot; eze kre készülünk. Én személy szerint is arra készülök kormányom több tagjával és szakértőkkel, hogy a következő, a 2006os év a változtatások még nagyobb tempóját hozza majd, hogy olyan változtatások sorozata kezdődjön el 2006ban, amely egyik oldalról megőrz i a gazdasági modernizáció jelenlegi lendületét, megőrzi mindazokat az eredményeket, amelyeket a szociális szféra átalakításában, családtámogatásban, nyugdíjrendszerben elértünk, ugyanakkor dinamizálja most már az államéletet is, hiszen ez az utolsó nagy d arabja a rendszerváltás után, ahol bizony várat magára a dinamizmus. Egyik oldalról ez az állítás, és van egy másik, amit ma például a Financial Timesban lehet olvasni Magyarországról. A Financial Times mai lapszáma hatoldalas összeállítást közöl Magyarors zágról. Az összeállítás körülbelül úgy szól, hogy a magyaroknak soha nem ment olyan jól, mint most (Derültség, közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) , ez azonban nemigen hűtötte le a belpolitikai kedélyeket, és a következő választásokra várt - idézőjelbe tév e: ronda - kampány egyes megfigyelők szerint károsíthatja az ország külpolitikai és befektetői megítélését. Nincs igaza az ellenzéki képviselőknek, amikor azt kiabálják be most a parlamentben, hogy mennyibe került ez. (Derültség és taps a Fidesz padsoraiba n. - Az elnök megkocogtatja a poharát.) Azt tudom mondani, hogy kár egyszer azzal vádolni Tony Blairt, és kár egyszer azzal vádolni Európa egyik vezető lapját, a Financial Timest, hogy mindenki megvehető. Ez egy másik kultúra; Európa kultúrája, a kormány k ultúrája, a Financial Times kultúrája nem ez. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) A magyar gazdaság változatlanul pezseg - írja a Financial Times , a harmadik negyedévi, éves szintre számolt növekedés elérte a 4,5 százalékot. Sok befektető Magyarországot választotta térségi központjául, és a gazdaság érési folyamatának jeleként a magyar vállalatok is terjeszkednek már külföldön, így az üzleti szféra nyitottabb és kifelé tekintőbb, mint valaha, és Magyarország ez idő szerint ennek megfelelően prosperál. Kér dezhetnék, hogy melyik állítás igaz, a Fitché vagy a Financial Timesé; azt kell mondanom, hölgyeim és uraim, hogy mind a kettő, mert mind a kettő a magyar gazdaságról szól. Azt szeretnénk ezekben a vitákban és ezekben a beszélgetésekben elérni, hogy Magyar ország valamennyi lakója,
